Szakmai tudása, sportkarrierje, évtizedes tapasztalata mellett emberi hozzáállása is kellett ahhoz, hogy ma már mondhatjuk: elismert csapatkapitánya az OFKSE NB I-es férfi kézilabda felnőtt gárdájának.
Emellett az ifjúsági csapat edzőjeként is dolgozik, azért, hogy minél több kiváló játékost neveljen a helyi klub. Szeret Orosházán, családjával Szegeden él a Hét embere, Buday Dániel.
Ezúttal még szerencsésebb helyzetben vághattam neki az interjúnak – a kézilabda iránti rajongás adott, az elmúlt hónapokban pedig „beleláthattam” a klub életébe, beszélgettem a játékosokkal, akik zöme kiemelte a csapatkapitány szerepét, azt, ahogy összefogja a gárdát. Buday Dániel második szezonját tölti Orosházán. Az egykori válogatott, a Pick Szeged, a Veszprém, a Löwen, a Schaffhausen korábbi játékosa higgadtan, felelősségteljesen beszél munkájáról – úgy, ahogyan a pályán is láthatjuk. Megfontoltan irányít, kiemelve a hosszútávú munka fontosságát.
– A csapatkapitányi poszt nagy felelősség. Raffai András távozása után három jelölt volt, a srácok engem szavaztak meg, ami nagyon jó érzés, mutatja, bizalmat élvezek. Igyekszem rutinos játékosként segíteni a fiatalokat és természetesen az edző munkáját is. A klub – úgy vélem – jó úton jár, sok fiatal magyar játékost igazolt, ez nagyon jó befektetés. Nyilván az eredménykényszer megvan, miközben a fiataloknak minél több játéklehetőséget kell adni, de hosszútávon ez mindenképp jó út – emeli ki az irányító-átlövő.
A csapat kimagasló eredményeket ért el a szezonban: a harmadik körig jutva történelmet írtak az EHF-kupában, a hazai bajnokságban pedig a felsőházba jutottak.
– A felsőház komoly fegyvertény, nagyon sokat dolgoztunk érte. A 20 mérkőzésen 19 pontot értünk el, ez az ötödik helyet jelentette, és azt, hogy ott lehetünk a legjobbak közt. Vladan Jordovic irányításával nagyon sokat fejlődtünk az elmúlt időszakban, ezt mutatják az eredmények is. A hazai bajnokságban az elsődleges célunk, hogy a játékban előrelépjünk. Minden poszton két játékosunk van, ahogy már említettem, sok fiatallal. Most itt a lehetőség, hogy az úgynevezett „nagy csapatokkal” játszunk, ami sok új tapasztalatot jelenthet – teszi hozzá a csapatkapitány, aki egyébként a legtöbb gólt szerezte az együttesből az alapszakasz során. 17 meccsen 84 góllal a nyolcadik az NB I-es góllövőlistán.
A pálya másik oldalán
Az ifjúsági csapat edzőjeként is második szezonját tölti Orosházán. Úgy véli: jó úton járnak ezen a területen is, jelenleg is képzi magát a még eredményesebb munka érdekében.
– Én kértem az edzői lehetőséget. Nem vagyok a legfiatalabb játékosok egyike, így mindenképp szerettem volna megtapasztalni: milyen a másik oldalon. Kisvárosi klub vagyunk, nem tudunk válogatott játékosokat hozni, de a magunk közegében jó munkát végzünk – hangsúlyozza a jelenleg is szakedzői tanfolyamra járó kézilabdás, hozzátéve, hogy a sport így minden napját kitölti Orosházán: délelőtt és délután edzés a felnőtt gárdával, este pedig (hétfőtől péntekig) napi másfél óra munka az ifikkel.
Beszélgettünk még családról, távlati terveiről, a városról. Orosháza szerinte élhető város, kiemeli: 100 százalékban kijelentheti, jól döntött, amikor a klubhoz igazolt. A céljuk, hogy egy szerethető, eredményes csapat legyenek, és hogy Orosházán a kézilabdameccs egy jó hétvégi program, egy családi kikapcsolódás legyen. Két kisfia is most ismerkedik egyébként a sporttal, azt mondja, örülne, ha valamelyikük a kézilabdát választaná, de nem erőlteti.
Az OFKSE-nél még két évig él a szerződése, ezt mindenképp szeretné kitölteni, ahogy fogalmaz: „ameddig teljesíteni tudok, és jól esik, szeretnék kézilabdázni, egyelőre érzek magamban erőt, hogy csináljam.”
A Hét embere rovatunk korábbi cikkei ide kattintva találhatók.
