Januárban töltötte a hetvenet, 1973 óta dolgozik az orosházi kórházban, van olyan páciense, aki a segítségével jött világra, majd évtizedek múltán nála szült. 2004 óta osztályvezető, azt mondja, dolgozik, ameddig lehet.
Amikor felhívtam az interjú ötletével, rögtön rávágta: nem dicsőség a hetven év. Nem is az évek számáról van szó, arról, amit ez idő alatt letett az asztalra. Gazdag életút bontakozik ki a beszélgetés során, a munka mellett család, hitvallás, és a női lélek is terítékre kerül. Januárban töltötte be 70. életévét az orosházi kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályvezető főorvosa, Dr. Patakfalvi János.
Sok a munka, de jó a gárda
Többször csörög a telefonja az interjú közben, időpontot ad röntgenre, jelzi, hogy ránéz a leletre, hiszen – mint mondja – sok a beteg, egyre több. Hétfőtől vasárnapig dolgozik.
– 1973 áprilisában kerültem az orosházi kórházhoz. Már az egyetemi évek alatt a szülészet-nőgyógyászat mellett döntöttem, bár voltak kisebb kitérők. Rövid ideig a Tiszai Vegyi Kombinátban üzemorvosként, majd az orosházi munkámmal párhuzamosan gerendási háziorvosként is praktizáltam – indítja a kezdetektől a főorvos.
A gerendási hat évben szerinte az volt a legjobb, hogy együtt reggelizett, ebédelt és vacsorázott a család. Kiváló környezetben nevelkedhettek a gyerekek. (Hárman: Rita, aki ma vegyészként Mexikóban él, János, aki a pedagógia mellett tette le a voksát Orosházán, és Zoltán, aki közgazdász lett Szegeden.) Majd jött a családi tragédia, egy balesetben elveszítette feleségét, ezt követően költöztek Orosházára.
2004 óta vezeti az osztályt.
– Mintegy 45-en vagyunk, igyekszem úgy intézni, a körülményekhez képest mindenki elégedett legyen. Van három szakrendelés (ultrahang, nőgyógyászat, terhességi tanácsadás), az osztály, a szűrések, a továbbképzések. Most is épp egy új számítógépes rendszerre állunk át. Összetett a feladat, de szerencsére jó gárda alakult ki, ami sokat jelent, ezt is megtanultam elődeimtől – emeli ki Dr. Patakfalvi János.
Többször hangsúlyozza: mindig a beteg javát kell szolgálni. A jó orvos legfőbb ismérve szerint az empátia, az, hogy átérezze a páciens gondjait. Ez különösen igaz a nőgyógyászokra. Úgy fogalmaz: a női lélek más, másként kell megközelíteni. Megfejteni szerinte nem szükséges, hiszen mindent úgy kell elfogadni, ahogy van.
– Egyszer egy kollégám azt mondta: jó neked, hiszen a munkád a hobbid. Ez valóban így van. Nyugdíjasként dolgozom hosszú évek óta.
Reggel hatkor kelek, jövök és végzem a dolgom, örömmel, hiszen a születés a legszebb dolog, megújul a világ. Soha nem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam
– emeli ki.
Szerencsésnek vallja magát azért is, mert bejárhatta a világot. Ötvenévesen nősült újra, felesége munkája révén juthattak el különleges helyekre. Talán mégis legfőbb lelkesedéssel a saját kertjéről beszél. Arról, ahol télidőben 17 madárfaj találja meg a táplálékot – négy unokájával is szívesen megismerteti egyik hobbiját, az ornitológiát.
Akárcsak másik szenvedélyét, az olvasást, háromezer kötetes saját könyvtára van.
– Tulajdonképpen elégedett ember vagyok. Azt csinálom, amit szeretek, a családom felnőtt, és minden gyermekem saját választása szerint él. Dolgozunk, ameddig lehet, ugyanolyan lendülettel. Egy fontos vágyam van: többet lássam a távolban élő unokáimat – teszi hozzá.
Nyugodt, kiegyensúlyozott ember, aki sokat látott, sokat tanult, és szerencsésnek vallja magát. Dolgozni, gyógyítani akar, ahogyan tette az elmúlt évtizedekben is.
