Egymásért küzdenek a pályán, mindent megbeszélnek és beleteszik a kellő edzésmunkát. A megye I-es Rákóczi Vasas focicsapata némi meglepetésre a második helyen zárta az őszi szezont. Edzőjük, Polyák László büszke a fiúkra, és reméli, tavasszal hasonló sorozatot produkálnak.
Gondoltad volna a második helyet a szezon elején?
– Azt nem. Bár évek óta beszélünk róla, hogy ebben a csapatban benne van a dobogó.
Amikor nekiindultatok nyár végén, arról panaszkodtál, hogy nincs játékos, nem tudod ki megy és ki marad.
– Sok volt a kérdőjel akkor, sokan dolgoztak vagy tanultak, nem tudták mi lesz velük. A felkészülés második hetében elkezdtünk edzőmeccseket játszani. Ezekre mindenki megpróbált odaérni, és a 7-8 edzésre járó emberből hirtelen lett 20 játékos a meccseken. Ekkor mindenki észbe kapott, hogy vagyunk elegen, de be is kellene kerülni a csapatba.
Ezt hogy kezelted?
(Archív fotó: Melega Krisztián)
– Mindenki játszott a felkészülési meccseken. Könnyebb ellenfelek voltak, nagy győzelmeket arattunk, ez megadta az önbizalmat. Az első bajnokin kicsi volt az öltöző, annyira akart mindenki játszani. Ennek nagyon örültem. A kondorosi meccs nem hiányzott a második fordulóban, akkor még nem volt meg ez az egység, de már akkor látszott az ellenfeleknek is, hogy velünk számolni kell majd.
És mikortól érzed, hogy ez a csapat jó lesz?
– A harmadik fordulóban Dévaványán nyertünk 4-0-ra. A hazaúton sűrűn megállt a busz, ekkor kovácsolódott össze igazán a csapat. Ekkor már látszott, hogy mennyiségben és minőségben is megvagyunk, és megcélozzuk a dobogót.
És az első hely nem volt cél?
– Mindig az a cél, de azért legyünk reálisak: azzal, hogy Fodor Sanyi lett az edző Kondoroson, nagyot erősödtek, és anyagilag is jól állnak, legalább ötszöröse a költségvetésük a miénknek.
Mennyiben befolyásolt a szezon közben, hogy elkezdték a Rákóczi pálya rekonstrukcióját?
– Nagyon. Folyamatos dilemma volt, hol játszunk. Edzhetünk vagy sem a saját pályánkon? De szerencsére ott volt a műfű, így nem állt le a felkészülés. Aztán a csapat eldöntötte, hogy az összes meccset a műfüvön játsszuk ősszel. Ez pedig előny nekünk.
Ennyit jelent a műfű?
– Igen. A technikás csapatok érvényesülnek. Mi pedig azok vagyunk, támadó focit játszunk. Amúgy minden csapat játékát javítja, kiszámítható, nem pattog össze vissza a labda. Rajzolt focit lehet játszani rajta.
Így visszanézve, mennyire volt mellettetek a szerencse?
– Egy jó csapatnak szerencséje is van. A komlósi meccsen egy utolsó perces góllal nyertünk, ahogy a Méhkerék ellen is itthon, az utolsó pillanatban lett meg a győztes találat. Ezt lehet szerencsének is hívni, de azért ebben tudatos munka is van.
És mi van a döntetlenekkel? Itt 8 pontot bukott a csapat.
– A négy döntetlenből, a Kondoros, Szarvas, Füzesgyarmat, Szabadkígyós ellen minimum kettő nekünk állt. Ne beszéljünk 8 pontról, csak 4-ről, a másik kettőben mi örülhettünk, hogy pontot mentettünk. Ha ezek a rangadók megvannak, még élesebb lett volna a tavasz.
Érezzék a hűvös leheletünket a nyakukban
Mi lesz tavasszal?
– Maradjunk egyben és senki ne sérüljön le. Ez az alapja a folytatásnak. Ha marad mindenki, sikerül elkapni a fonalat, az első 3 fordulóból megvan a 9 pont és úgy megyünk Méhkerékre, akkor bízom benne, hogy újra jó lesz a szezon. Előbb-utóbb a Kondoros is hibázhat. Most mindenki rájuk feni a fogát, őket akarják megverni. Nekik is lehet rossz napjuk. Azt reméljük, hogy az utolsó 2-3 forduló szoros lesz, ott pedig bármi lehet. De ettől a Kondorosnak áll a zászló, ez nem is kérdés. De ott akarunk lihegni a nyakukban, érezzék a hűvös leheletünket. Ám elsősorban magunkkal foglalkozunk.
Jön a jól bevált recept, az edzőmeccsek?
– Igen, de most erős ellenfeleket hívtunk, hétköznap edzünk, dolgozunk és csak hétvégi edzőmérkőzések lesznek! Január 15-én kezdjük a felkészülést, és több teremtornán is pályára lépünk, most Rákóczi Vasas néven is december 29-én Szentesen!
A srácok télen több kispályás csapatban játszanak, de most egyben maradnak, és így állnak ki. Ez is jelzi, hogy összetartanak, jó a csapatszellem. Ez pedig szükséges.
A kispadon elég heves természetű edzőként ismernek. Leginkább akkor akadsz ki, ha kimarad a ziccer. Márpedig ezekből elég sok van mostanság.
– Ahhoz képest, amilyen jó csapat vagyunk, és támadó focit játszunk, a rúgott góljaink száma kevés. Szépen néz ki a 17 meccsen a 42 rúgott gól, de ennél jóval több lehetne, ha jobbak lennénk a helyzet kihasználásban. Márpedig ezek a kihagyott gólok hiányoznak a döntetlenes meccseken.
A védelemre viszont nem lehet panaszod.
– Az egész csapat érdeme, hogy összesen 12 gólt kaptunk, ami azért zseniális. Már a csatárok védekeznek, így sokszor a mezőnyben megszűrjük az ellenfél akcióit. Ez pedig óriási segítség a középpályának és a védelemnek. Kapusunk pedig az osztály egyik, hanem legjobbja volt az ősszel!
A nézőszám is jól alakult az őszi szezonban. Kijelenthető, hogy az NB I-es kézilabdacsapat után a Rákóczi Vasas meccsein vannak a legtöbben. Ez a jó eredményeknek köszönhető?
– Sok az orosházi játékos, ezért a család, az ismerősök jobban kötődnek a klubhoz is. Ezért lehet, hogy ilyen sokan járnak hozzánk. Na meg remélem, a nyújtott teljesítmény is közrejátszik ebben.
Maradtok a műfüvön, vagy végre hazaköltöztök?
– Tavasszal már a saját pályánkon szeretnénk játszani. Az a mi igazi otthonunk, és ott vélhetően még többen lesznek kint a meccseinken. Köszönettel tartozunk az OMTK-ULE vezetésnek hogy ilyen kitűnő körülmények között készülhettünk és játszhattuk a bajnoki mérkőzéseinket!
Mikor volt utoljára ilyen csapatod, akik ennyire együtt vannak?
– 1997 óta vagyok edző. Volt 3-4 nagyon jó gárda a kezem alatt, de azt hiszem, a mostani a legjobb csapatom. Összetartóak, egymásért küzdenek, nem ismernek lehetetlent. Igazi csapat, ez pedig a fociban nagyon fontos.
