Adventről, annak misztériumáról, az első vasárnaphoz kapcsolódóan dr. Laurinyecz Mihály plébános osztotta meg ünnepi gondolatait.
Minden várakozásban van egy ígéret. A napokban óvodásokkal ajándékról, meglepetésről, titokról, ígéretről beszélgettünk. Tisztázgattuk a fogalmakat, melyik mit is jelent. Mitől az, ami. Hogyan bontakozhatott ki az emberiség fogalomvilágában mindez? A titkokkal találkozhatott legelőbb is. Olyasmikkel, amik ott voltak előtte, de nem értette.
Aztán fokozatosan derültek ki a titkok, s a varázslók, akik már meg tudták ezeket fejteni, meglepetéssé formálták a többiek előtt, mikor a titkaikat fölfedték. Majd pedig ha mindebben valamilyen kedvesség is rejtőzött, s kiderült, lett belőle az ajándék. Így van ez az Isten és ember kapcsolatával is. Találkozunk vele, aki titok. Nagyon sok mindent nem értünk belőle.
Aztán néhányan egyre több mindent fölfedeznek, megismernek belőle, hiszen kinyilatkoztatja magát. A titok meglepetéssé válik, hiszen nem is mertük gondolni, hogy mindez megismerhetővé válik. Az angyal köszöntésében Mária elsőként éli át ezt a meglepetést. Ami – mivel számára végtelenül kedves, hiszen betöltheti édesanyai hivatását –, ajándékká válik. De mindig marad benne valami további titok. Mindaddig, amíg a legnagyobb is ki nem derül: hogy itt nem csupán egy családi ajándékról van szó, hanem világméretű titokról, világméretű meglepetésről.
Leginkább arról, hogy Isten kicsiben is tud szeretni. Nem csak a világteremtő, megváltói nagyságában, hanem az újszülöttnyi mosolyában. Keressük és találjuk meg idei adventünkben ezt az egyszerű, gyermeki mosolyt: Isten végtelenül kedves és egyszerű titkának ajándékát.
Laurinyecz Mihály plébános
