Kismozdony nem, de hajtány volt, tekerték is azok, akik kilátogattak augusztus 24-én az orosházi vasútállomásra. Mindezt egy olyan vágányon, amit már közel ötven éve fel kellett volna szedni.
Az Orosházi Kisvasúti Napok ötlete 2007-ben merült fel néhány orosházi vasútbarátban. Akkor még csak maguk között csodálták a hajtányt, melyet kölcsönbe kaptak és kipróbáltak, majd úgy döntöttek, hogy a szélesebb közönséggel is megosztják a síneken guruló járgányok iránt érzett rajongásukat. Úgy, ahogy kell: vonatokkal, vágányokkal, közös szenvedéllyel.
Habár a beígért kisvasút nem érkezett meg Orosházára, a szervezők mégsem keseredtek el és jól gazdálkodtak abból, amijük volt: sok lelkes érdeklődő, egy régi hajtány, és egy megmaradt sínpár. Az is hamar kiderült, melyik mire való.
– A hajtány Budapestről érkezett vasútbaráti felajánlásból – tudtuk meg Gyapjas Krisztián főszervezőtől. – Ezeket régebben pályabejárásra használták, mivel egyszerűbb és gyorsabb volt velük közlekedni, mint gyalog ellenőrizni a vágányszakaszt. A megmaradt sínpár pedig, melyre a hajtányt ültettük, nem más, mint az alföldi első gazdasági vasút megmaradt szakaszának orosházi átrakodó raktári vágánya. Innen pakolták át a nagy vasútra a terményeket – sorolta tovább a tudnivalókat a főszervező.
Amint az elhangzott, ezen a szakaszon személyi forgalom nem zajlott, hiszen a személyi szállítás végállomása a mai buszpályaudvar helyén volt. A vágányokat 1967-ben elvileg fel kellett volna szedni, mikor megszűnt a kisvasút, de a vasútbarátok legnagyobb örömére fennmaradt az utókor számára, pár lépésnyire az orosházi vasútállomás bejáratától.
Sokan éltek is a lehetőséggel, hogy kipróbálják az emberi erő által működtetett hajtányt, a gyerekek különösen élvezték ezt a nem is annyira furcsa utazási formát. Akinek pedig ez nem volt elég, vasúti modellekben és történeti kiállításban gyönyörködhetett.
Az orosházi vasútbarátok egyébként fotós blogot üzemeltetnek, ahol naprakész híreket, érdekességeket közölnek, így igyekeznek közelebb hozni a vonatokat az emberekhez.
