Mégpedig több mint fél évszázada – Éva és Ibolya nemcsak ikertestvérek, de szomszédok is. Életüknek szinte minden mozzanatát együtt töltötték.
Gál Mártonné Ibolya és Márta Mihályné Éva összetartozása példaértékű, nagyon nagy összhang van köztük, ez az első pillanattól látszik. Az interjúra Ibolya otthonába érkeztem, Évának a telefonja már a bejárati ajtóban csörgött, pontos voltam én is, ő is. Egyforma hosszúságú haj, de más a szín, egy picit más a fazon is. Más keret, de mindketten szemüvegesek, kedves mosolyúak. A főbb vonásokban hasonlók, apróságokban eltérnek, hiszen mindketten egyéniségek.
Cikksorozatunk előző részeit itt olvashatjátok.
A családi háttér, a neveltetés sokat számít – vallják. Egészen kiskoruktól kezdve a nagymamájuk is segített nevelésükben, nagy szeretetben nőttek fel, már akkor kialakult köztük az egymás iránti kötődés. Óvodába, általános iskolába együtt jártak, egyforma ruhákban, viszont kissé eltérő arcformájuk miatt a tanárok és az osztálytársak hamar meg tudták őket különböztetni. Iskolai csínyeket nem követtek el, csak a matekot lesték egymásról, azonban érettségi idején egy fiú egyszerre udvarolt nekik – sorolja Ibolya. Ma már különböző módon öltözködnek, hajviseletük is más, ennek ellenére aki ritkán találkozik velük, összetéveszti őket. Kisebb korukban mindkettőjük hegedült és énekkarba is jártak, most közösen tornáznak, kertészkednek, gondozott udvaruk van tele virágokkal, szeretik egymás könyveit is forgatni – teszi hozzá Éva.
Nehezen élték meg azt a három évet, amit a főiskola miatt külön városban kellett tölteniük, egyikőjük óvodapedagógiát tanult, másikuk műszaki főiskolán végzett. Később egy év eltéréssel megházasodtak és közösen kezdtek építkezni az egymás melletti telkeken, szomszédok lettek. Azóta mindennapjaikat együtt töltik, tizenöt éve sikeresen vezetik közös vállalkozásukat, reggelente közösen indulnak munkába.
Összetartva, összhangban
Első gyermekeik három hónap eltéréssel születtek, második szülésük között már hat év különbség van, az unokatestvérek is nagyon szeretik egymást, jó barátok, szinte testvérek. Gyakran mindkettőjüket anyának hívták, szeretetből. Mind a négyen lányok, “csupa csajok”, egy közülük külön él, neki nagyon nehéz a családi kötelék nélkül, pláne, hogy már egy meglévő kislánya mellé most született kisbabája. Éva családjában még nincs kisunoka, de nagyon várják ott is. Lányaiknak genetikailag van esélyük, hogy iker gyermekeik legyenek, ráadásul Éva és Ibolya nagymamájának is volt ikertestvére, aki azonban még csecsemő korában elhunyt. További érdekesség, hogy az egyik leendő vőnek is van egy ikerpárja.
Éva és Ibolya együtt mennek bevásárolni, ruhát venni. Könnyű dolguk van, hiszen megegyező a méretük. Azonos fazonból azonban sosem választanak egyforma színt, cipőjük van egyforma, de a hétköznapi viseletben szeretnek egyénien öltözni. Ennek ellenére nagyon sokszor előfordul, hogy egymástól függetlenül ugyanazt a fazon veszik fel, csak más színű párját. Érdekelt, hogy ilyenkor vajon hazamennek-e átöltözni a szomszédba: – Szó sincs ilyesmiről, már csak nevetünk az egészen – mondták.
Baráti társaságuk is közös, ők az összetartó erő, szerintük is példaértékű köztük az összetartás. Mesélték, hogy a férjeket is van, hogy ők békítik ki, a rájuk való tekintettel megtanultak toleránsak lenni. Kiegészítik egymás mondatát, folytatják egymás gondolatmenetét. Kettejük közül Éva szeret beszélni, van, hogy Ibolya belekezd valamibe, de Éva átveszi a szót. Szerintük ez azért van, mert együtt éltek meg sok mindent, nem feltétlenül az ikerlétnek köszönhető.
Azt kértem tőlük, foglalják össze az ikerlét különlegességét: – Különlegesen jó, sokkal jobban összetartunk, mint más testvérek. Az életünkben bármelyikőnkkel bármi is történik, a másik ott van. Igaz, a stressz is dupla, mivel mentálisan nagy az összhang közöttünk, így egymás helyett is izgulunk, átérezzük egymás problémáit – mondja Éva és Ibolya, de rögtön hozzá is teszik, igazából ez mégis előny, mert biztos pontok egymás életében, mindig ott a másik, akire bármikor bármiben lehet számítani, ezért is jó ikernek lenni.
