A vihar sem gátolta meg abban a 600 kilométert utazó Csíkzsögödi Harom Néptáncegyüttest, hogy az orosháziaknak táncoljon.
Míg Orosházán jégeső és viharos szél tombolt, addig Gellértegyházán azon törték a fejüket a szervezők, hogyan hozhatják tető alá a Csíkzsögödi Harom Néptáncegyüttes előadását július 18-án. Az erdélyi együttes nem keveset utazott ugyanis azért, hogy bemutassa a helyieknek Egyszer volt, hol nem volt… című táncszínházát.
A történet úgy kezdődött, hogy három éve egy csoportnyi orosházi a csíksomlyói búcsúban járt – ez legalábbis annak a meséje, hogyan talált egymásra a Történelmi Gellértegyházáért Alapítvány tagsága a zsögödi táncosokkal. Ismerősök meghívására ekkor az orosháziak néptáncelőadásra voltak hivatalosak: nem nehéz kitalálni, kiére.
A kapcsolat tehát adott volt, idén harmadik éve táncolt városunkban az együttes, méghozzá Gellértegyházán, a Népi-hagyományőrző Estek egyik programjaként. Az égiek azonban nem kedveztek, negyedórával a kezdés előtt még viszonylag szép, bár szeles volt az idő, majd Gellértegyházára is lecsapott az Orosházán károkat okozó vihar. A szervezők szerencsére nem estek kétségbe, a szabadtéri színpadról tető alá hozták a rendezvényt.
Még a padok tetejéről is
Percek alatt családias lett a légkör, szűkösen, de mindenki a fedél alá fért. Majd a táncosokon volt a sor, akik szinte azonnal megnevettették a nagyszámú közönséget, a leghátsó sorok padjain állók nem győztek kapaszkodni egymásba és a gerendákba a kacagástól. Volt is min, minden szereplő önmagában humor forrását képezte: a rollerező román rendőrtől, a magát a falu legerősebbjének sem odaadó szép lányon át a részeges plébánosig és a minden asszonyt szívesen látogató postásig.
Az átkötő szövegek “életszagú” humora mellett olyan remekül megkoreografált táncot láthatott a közönség, mely manapság ritkaság számba megy. A közönség hálája nem maradt el, tapsviharral jutalmazta a színvonalas előadást. S mire a mese véget ért, a zivatar is elvonult.
