Különös találkozások, méhen belül: hoppá, van itt még valaki, aki ugyanolyan, mint én. És különös találkozás az utcán, két egyforma emberrel. Igen, ők ikrek!
Különleges tények és talányok veszik körül az ikreket. Közhelyek, mint például: megérzik egymás fájdalmát, ugyanabba szerelmesek, titkos nyelvet használnak, mindketten utálják a töltöttkáposztát. És akkor jönnek a szülői problémák. Hogy bírjátok kettővel? Szeretnél ikereket, mert egyből letudod a két szülést egyszerre, egyből van tesó, viszont dupla pelenkázás, dupla cumi, dupla ruhák, dupla stressz… De hogy ebből mi igaz, és mi a kitaláció, egyáltalán van-e két egyforma iker?! Ennek jártunk most utána…
Lázadás a hasonlóság ellen
Sorozatunk első alanyai rögtön négyen vannak, két ikerpár, egymás unokatestvérei, a nagy összhangnak köszönhetően kijelenthetjük, szinte egymásnak is „ikertestvérei”.
A Nemes ikerlányok, Andi és Gabi 24 évesek, egypetéjű ikrek, külső szemlélő számára a megszólalásig hasonlítanak. Anyai ágon unokatestvéreik, Beyer Bogi és Barnabás szintén ikrek, ők most 16 évesek, kétpetéjűek. Négyük között hatalmas az összhang, érezhető a szeretet, sok a hasonlóság, sok mindent csinálnak közösen, sőt a Nemes lányok a Beyer tesók keresztanyjaik. Megdöbbentő számomra, hogy míg a lányok külsőre teljesen egyformának tűnnek, belsőre egymás tökéletes ellentétei. Nem szeretik az ikerlétet, a kisgyermek koruktól fogva állandó versengést, összetévesztést. Kezdet kezdetétől lázadtak a hasonlóság ellen, édesanyjuknak már kicsi korukban megmondták, ne öltöztesse őket egyforma ruhába. Csak általános iskolában jártak egy osztályba, nem voltak padtársak, és gimnáziumtól kezdve külön vált az útjuk, más osztályba, más szakra jártak, de azért egy városon belül.
Szegeden a főiskola ideje alatt is már külön laktak. Ezzel szemben a „kicsik” külsőre különböznek, azért az látszik rajtuk, hogy testvérek, a szemük teljesen egyforma, lelkületük, gondolkodásuk nagyon hasonló, bizalmas kapcsolatban vannak egymással. Baráti társaságuk is egy, fiúk, lányok vegyesen, ha hívják őket, általában közösen mennek. A barátok kicsit irigylik ezt a nagy összhangot, sokszor megdöbbennek, hogy ikrek. Együtt ünneplik a szülinapjukat, imádják. Telefonban rendszeresen összetévesztik a hangjukat! Egyáltalán nem bánják, hogy mindig egyformát kapnak, amiből csak lehet. Egy különbséget emeltek ki, Barnabás hip-hoppozik, viszont ott szeret egyedül lenni, nem szeretne testvérével versengeni ezen a területen.
Ugyanazt álmodni
Kíváncsi voltam az ikres sablonokra, egymás gondolatainak, fájdalmainak megérzése, igazak-e az ikrekről elhíresült közhelyek. A lányoknál előfordult, darázscsípésnél sírtak mindketten, és nemrég a kórházi fájdalmakat is részben átérezte a másik ikerfél. Inkább az összhangot emelték ki, egymás hangulatának, gondolatainak megérzését. Előfordult már, hogy egymástól függetlenül, más városban kinézték ugyanazt a ruhát. Bogi és Barni többször is ugyanazt álmodják. Vannak közös emlékeik, amiről nem tudják, hogy melyikőjük emléke. Van, hogy tudják, a másikuk mire gondol, anélkül, hogy beszélnének. Egymást kiegészítve tudnak füllenteni, felváltva szőve a szálakat, anélkül, hogy összebeszéltek volna.
A lányok ki nem állhatják az összehasonlítást, és az efajta kérdéseket.
– Különböző emberek szólítanak le az utcán, ismerned kéne, ha nem köszönsz, megsértődik. Egy emberként kezelnek minket, elvárják, hogy akit ismer az egyikőnk, ismerje a másik is – mondták. Legjobban a „Milyen érzés, ha szembe jössz magaddal a folyosón?” kérdést utálják. Szerintük az emberek általánosítanak, ha valamelyikőjük szeret valamit, a másik nem biztos, hogy igen. Talán ezért is törekednek annyira a különbözőségekre, saját egyéniségre. Andi és Gabi osztályterme a gimnáziumban egymással szemben volt. Mivel a tanárok nagy része sem tudta, hogy ikrek, rendszerint beinvitálták az óráikra, miközben akinek kellett, már rég bent ült a tanteremben. Fősikolára külön szakra jártak, Gabi gyógypedagógiát tanult, Andi szociális munkásként végzett – noha más szakon végeztek, a segítő szándék mindkettőjükben tagadhatatlanul ott van.
Érdekelt, hogy visszaéltek-e már hasonlóságukkal, a választ sejtettem: egy versenyen nem az úszott, akinek kellett volna, mert beteg lett, a tesó megoldotta és nem vette észre senki. Egy kurzusra felváltva akartak járni. Volt, hogy egy fiú a másikuknak adott puszit, de „pasizni” sosem pasiztak egymás helyett, az ízlésük is más.
Időről-időre új történetet mutatunk be, és tovább boncoljuk ezt a különleges témát.
