Például közösségi oldalakon keresztül. Áldozatként, vagy akár bántalmazóként is érintheti a jelenség a gyerekeket – hogy pontosan hogyan? Szakembert kérdeztünk róla.
A csúfolódás, zaklatás, kirekesztés nem új keletű az iskolákban. Azzal azonban, hogy egyre szélesebb körben érhető el az internet és a különböző közösségi oldalak, egészen más teret és értelmet kapott a zaklatás fogalma. Néhány éve vált felkapottá a téma, mikor az Egyesült Államokban, majd Nagy-Britanniában az öngyilkosságig zaklattak néhány fiatalt osztálytársai – online.
Hazánkban ilyen esetről egyelőre nem érkezett hír, az internetes zaklatás azonban mindennapi problémává vált. Nemrég az orosházi Kábítószerügyi Egyeztető fórum felkérésére beszélt a jelenségről Pesics Zsuzsanna, a Székács József evangélikus iskola pszichológusa előadás keretében, majd mi is megkérdeztük a témáról.
A gyerekek fele érintett lehet
Az úgynevezett cyberbullying a bántalmazás olyan formája, amely a közösségi médiában, internetes oldalakon, akár telefonon keresztül történik. A lényeg az, hogy az üzenet, a kép, vagy maga az elküldött tartalom sértő, bántó lehet annak, aki kapja.
– A cyberbullyingnak nincs igazán jó fordítása. Jelentése is sokrétű, egyike például a másik ember lelki terrorizálása. Bárkit érinthet, a legnagyobb veszélye éppen az, hogy nincsen időkorlátja, mint mondjuk egy normál zaklatásnak, bántalmazásnak, iskolai terrornak – sorolja az ismertetőjeleket Pesics Zsuzsanna.
A szakember szerint a jelenség nem csak a gyerekeket és a serdülőket veszélyezteti, hanem a fiatal felnőtteket is. Egyes felmérések szerint a 10-17 év közötti gyerekek 50 százaléka érintett a számítástechnikai zaklatásokban: áldozatként, de akár bántalmazóként is.
Nincs zéró-tolerancia
– Az internetes zaklatás közvetlen formája lehet például a szöveges zaklatás (más néven „sistergés”), ilyenkor a gyerek üzenőfalára bántó megjegyzések kerülnek. Más esetekben képeket küldenek egymásról a diákok olyan pozíciókban és helyzetekben, amik a másik számára sértők – ismerteti a cyberbullying fajtáit a pszichológus.
Gyakori például a személyiséglopás, vagy a jelszófeltörés is, ilyenkor a gyerekek egymás profiloldalát használva zaklatnak másokat, így az a fiatal, akinek ellopták a jelszavát, szintén áldozattá válik. Az internetes bántalmazás során nem működik a zéró tolerancia elve, tudjuk meg a szakembertől.
– A közösségi oldalak egyik nagy szabálya, hogy 13 éves kor alatt egyetlen gyermek sem regisztrálhat önálló, alanyi jogon. Sok szülő ennek ellenére akár már óvodában készít profilt a gyermekének. A felnőtteket is tudatos felhasználóvá kell tenni, hiszen mintát adunk arról, hogyan használjuk mi ezeket az oldalakat, milyen tartalmakat töltünk fel.
Hasonlóan fontos az is, hogy az iskolával szoros kapcsolatot tartson fent a szülő: információt kaphat a pedagógusoktól, iskola pszichológusoktól például arról, hogy a gyermeke hol helyezkedik el a társas közegben. A hierarchia fenntartója ezeknek a zaklatásoknak – a „vagányok”, a „menők”, és a „lúzerek” gyakran szereplői az internetes zaklatásoknak. Hasonlóan fontosak a közös, otthoni szabályok, és az, hogy a szülő jelen legyen a gyermek életében. Nem aktívan, hanem inkább megfigyelőként.
Vegyük komolyan!
Nehéz a zaklatást tényként alátámasztani. Pesics Zsuzsanna elmondta, a külföldi szakirodalom javaslatai alapján minden esetben naplózzuk az internetes tevékenységeket és mentsünk azért, hogy nyoma legyen a zaklatásnak. Adatok vannak arról is, hogy az a gyermek, aki zaklatás áldozatává válik, 70-75 százalékban a szülő segítségét kéri valamilyen formában, ezért fontos, hogy komolyan vegyük a gyermek jelzéseit. Ne rázzuk le csupán annyival, hogy „ne foglalkozz vele”, „majd abbahagyja”. A teljes eltiltás sem megoldás, ezért próbáljuk megcélozni az arany középutat, állítja a szakember. Ha valaki zaklatás áldozatává válik, akkor jogi útra terelheti az ügyet.
A Székács iskolában szülői klub működik is, erről a témáról is beszélgethetnek a résztvevők. A következő alkalom április 30-án lesz, minden érdeklődőt vár az iskola.
