Szokolay Sándor életrajzi adatainak halmozása helyett emlékeiken keresztül mutatták be a művészt. A hozzá fűződő barátságról, közös munkáról, meghatározó élményekről meséltek az előadók.
Dinnyés István karnagy, zenepedagógus kezdeményezésére zenés beszélgetést rendeztek a városi könyvtárban március 28-án, így tisztelegve a tavaly decemberben elhunyt Szokolay Sándor emléke előtt. A Kossuth-díjas zeneszerző, érdemes művész, Orosháza díszpolgára március 30-án töltötte volna 83. életévét.
A rendezvény különlegességét az adta, hogy életrajzi adatok halmozása helyett az előadók Szokolay Sándorhoz fűzött barátságukról, közös munkájukról, meghatározó élményeikről meséltek. Emellett bemutatták a művész életének fontos állomásait, például a Békés-Tarhosi Zeneiskolát, vagy az édesapja alapította madrigál kórust.
Az orosházi zeneiskola egykori igazgatója, Dinnyés István volt az első a szónokok között. Mondandójának elején a művész egy vallomását idézte, miszerint ő háromszor született: testben Kunágotán, zenében Békés- arhoson, vallásos hitében Orosházán. Az első kijelentést olyan nagyon nem kell taglalni, a második viszont már annál érdekesebb. A Békés-Tarhosi Zeneiskoláról Dinnyés Istvánné Kati néni mesélt, aki maga is ott járta a nyolcadik évfolyamot. Elmondása szerint minden ottani diák életében meghatározó szerepet játszott az intézmény. Nyolcéves fennállása során fantasztikus művészgárdát nevelt ki, melynek tagjaira az egész nemzet büszke lehet. Szokolay Élmény Iskolának nevezte.
A jeles zeneszerzőhöz kapcsolódó írásaink ide kattintva találhatók.
A magával ragadó iskolai élmények után ismét Dinnyés István vette át a szót, Szokolay zenei munkásságát és hitvallását osztotta meg a jelenlévőkkel. A művész egész életét Bach bűvöletében élte, magyar zenei és emberi példaképének azonban a szentként tisztelt Kodályt tartotta. Szokolay mindig szívesen jött Orosházára, látogatásai alkalmával mindig betért a zeneiskolába, ahol olykor néhány tehetséges növendékkel is foglalkozott. Az orosházi madrigál kórus sorsát is szívén viselte, hiszen édesapját, Szokolay Bálintot ő ösztönözte arra, hogy alapítson kórust. A madrigállal való kapcsolatáról a kórus vezetője, Mosolygó Miklós emlékezett meg, aki maga is jó baráti viszonyt ápolt az alapító fiával. Elmondása szerint a művészről sugárzott a hűség és a tisztelet. Hűséges volt Orosházához, és a madrigálhoz, és tisztelte mindazt, amit édesapja felépített és megteremtett. A kórus minden tagja egyben barátja is volt.
Szokolay Sándor két nagy művet írt Orosházának, az elsőt az új kultúrház avatására, amelyen a mintegy kétszáztagú alkalmi kórus énekelt. Dinnyés tanár úr emlékei szerint csoda, hogy el tudták énekelni. Az előadás után számon is kérte a zeneszerzőt, hogy nem ilyen nehéz darabban egyeztek meg, aki erre csak annyit felelt: még nem vagyok olyan nagy szerző, hogy egyszerű darabokat tudjak írni. A másik művet 2000. augusztus 20-ra írta Jobbítsd a nemzetöt címmel, az est zárásaként ennek felvételéből láthatott részletet a közönség.
