A március 15-i ünnepségre megtelt a Kossuth-szobor előtti tér. A szónok az orosháziak tetteit méltatta, és arra kérte a hallgatóságot, hogy becsüljük meg a szabadságunkat.
Gyönyörű, napsütéses idő fogadta azt a több száz embert, aki kisétált nemzeti ünnepünkön a Kossuth-szoborhoz. Amíg a Fabók László vezette Orosházi Fúvószenekar 1848-49-hez köthető történelmi indulókat játszott, addig az ünneplők beszélgettek, a gyerekek pedig a szép tavaszi időt élvezve játszottak.
A szónok ezúttal Orosháza alpolgármestere, Zalai Mihály volt.
– „Szabadság” – a történelem alakulásának egyik olyan mozgatórugója a szabadság iránti vágy, amelyet a gazdasági, pénzügyi okok mellett egy-egy fontos történelmi fordulópont kapcsán mindig feljegyeznek a krónikások, történészek – fogalmazott.
Kiemelte, hogy a mindenkori hatalmat váratlanul és felkészületlenül érik a forradalmak, aminek főszereplői csak később ébrednek tudatára annak, hogy mekkora dolgot vittek véghez. Úgy fogalmazott, hogy a forradalmat követő másfél éves szabadságharc hadi sikerei, a közös véráldozat, a honvédség és a civil lakosság egymásrautaltsága, a nemzeti önrendelkezés lehetőségének megismerése több, mint másfél évszázadon keresztül példát mutatott arra, hogy a magyarság világot rengető dolgokra képes akkor, ha közösek a céljai.
– Mi, orosháziak is örökül kaptunk ettől a másfél esztendőtől olyan emlékeket, olyan elődök emlékezetét, olyan hősöket, olyan történeteket, legendákat, melyek gazdagabbá, büszkébbé tehetnek bennünket – tért át a helyi történésekre. Elmondta, hogy 1848 júniusában az akkor 12 ezres község 665 gyalogos és 149 lovas nemzetőrt állított ki, több lovast, mint a megye bármely települése és hogy a folyamatos sorozások Orosházán szinte mindig eredményesek voltak. Kiemelte, hogy az orosházi önkéntesek dicsőséggel és hősiesen harcoltak a csatamezőkön és az itthon maradottak is erejükön felül teljesítve segítették a harcolókat ruházattal és élelemmel. Megemlékezett azokról az elődeinkről, akik közül sokan a Bihari-hegyekben lelték halálukat az oláh felkelőkkel vívott egyenlőtlen harcban. De kitért arra a szomorú tényre is, hogy a lázadó orosháziak miatt kellett a Lehel huszárokat hozzánk vezényelni 1849-ben, akik így késve értek Új-Aradhoz, ahol ennek is köszönhetően a császári erők elfoglalták a települést.
Megemlítette, hogy Kossuth Lajos felesége hónapokig bújkált Orosházán, innen követte férjét az emigrációba. Hangsúlyozta, hogy Kossuthot nagyon tisztelték Orosházán, 1889-ben a község díszpolgára lett, s a megye első Kossuth szobrát, Horvay János szobrászművész alkotását is itt állították fel.
A belső béke hiánya okozta vesztünket
– Mind Orosházán, mind országosan 1848-49 emlékezete közös szellemi találkozási pontja valamennyi magyarnak. Nincs véleménykülönbség talán csak a magyarság és a nemzetiségek között az akkori események megítélésében, de ebben a kérdésben közös álláspont az, hogy sajnálatos és a forradalom kimenetelére nézve is végzetes volt az, hogy nem tudtuk a belső békét biztosítani a magyarság és a Kárpát-medence nemzetiségei között. Éppen azért nem helyes az, ha a kokárdát, Kossuth személyét vagy akár ezt a szobrot pártpolitikai célokra használjuk, kirekesztve másokat a közös jelképek használatából, vagy ha azt feltételezzük, hogy bármelyik honfitársunk nem becsüli eléggé, vagy ártani kívánna e jelképeknek. Közös – olthatatlan – szabadságvágyunkat fejezik ki ezek – fogalmazott Zalai Mihály.
Fotók: Kecskeméti Krisztina
Szerinte nekünk, akik szinte küzdelem nélkül kaptuk 1989-90 után ajándékba a szabadságot, március 15-e kell, hogy mint a felhívó harangszó jelezze: mekkora kincs birtokában vagyunk.
– A szabadság olyan, mint a levegő az ember számára: ha rendelkezésre áll, természetesnek vesszük, de ha elfogy körülöttünk, fuldoklunk a hiányától. A XX. században évtizedekig éltünk nélküle, becsüljük hát meg, használjuk vívmányait, hiszen ebben az évben több választáson is dönthetünk szabadon országunk, európai politikánk, vagy akár városunk sorsáról – zárta beszédét az alpolgármester.
A beszédet követően az Eötvös József katolikus óvoda és iskola diákjai adtak ünnepi műsort, a gyerekeket Tóthné Somogyi Mária pedagógus készítette fel. A műsor után a szokásoknak megfelelően az egyházi elöljárók, az önkormányzati vezetők, a testvértelepülések képviselői, a pártok tagjai, a fegyveres testületek parancsnokai, az oktatási és közművelődési intézmények igazgatói, a civil szervezetek vezetői valamint magánszemélyek helyezték el a megemlékezés koszorúit a Kossuth-szobornál.
Az ovisok és az iskolások már korábban kitűzték a kis zászlóikat a szobor tövéhez. Erről ide kattintva található fókuszban galéria.
