Február 8-án este az M1-en, a Dal 2014 harmadik elődöntőjében orosházi lánynak is szurkolhatunk, sőt, a továbbjutásáért még szavazhatunk is – Király Lindára. Simon Bogi ugyanis az őt kísérő csapatban énekel és táncol, kemény produkciót ígér.
Azt, hogy hogyan kerül oda, és az Elfújta a szél musicalbe, az Operettszínház színpadán, alább elmeséli.
– Úgy, hogy Túri Lajos, a szám koreográfusa ismerősöm, a színházban (Operettszínház – a szerk.) többünknek szólt év elején, hogy menjünk el meghallgatásra. Olyan produkciót szeretett volna, amiben a vokalisták nem statikusan állnak, hanem táncolni is tudnak. Az énekre vonatkozóan Linda döntött. Tetszett neki ahogy énekeltünk, mindannyian színházi emberek kerültünk be. Azóta hetente háromszor próbálunk, előfordul, hogy csak este későn érünk rá, de most már kész a szám, csak a gyakorlás van hátra. Az előző fordulóban ilyen jellegű produkció nem nagyon volt, bízunk a sikerben!
Mondhatni filmbe illő, ahogy az Elfújta a szélben színpadra kerültél az év végén.
– Nyáron megkaptam beugróként az Elfújta a szélben Melanie Hamilton szerepét, ami nem második szereposztás, hanem csak ún. cover, ami azt jelenti, hogy ha esetleg az első szereposztás lesérül, vagy valami történik, akkor beugrok. Szóval nekem is meg kellett tanulnom az egészet, de csak októberben derült ki, hogy megkaptam a második szereposztást, 3-8 arányban, Bíró Eszter javára.
De aztán nem így lett…
– A karácsony utáni sorozat első előadására csak azért mentem be, hogy megnézzem, mert másnap játszottam. Álltam bent a hangpultban, néztem az előadást, egyszer csak szólnak, hogy most azonnal menjek oda az ügyelőhöz, mert gáz van. Odarohantam, és akkor mondják, hogy Eszter át akarja adni az előadást, mert elment az első számban a hangja, és most azonnal öltözzek, meg hajazzak meg minden. Három jelenet volt, ami alatt megcsinálták a hajamat, felöltöztem. Nem tudtam beénekelni se, és akkor gyorsan betoltak, és pont a szóló számra, úgyhogy az az előadás nagyon durva volt. Utána a többi előadást is én játszottam, szilveszterkor is, duplában.
Hogyan élted meg ezt a lehetőséget?
– Azt gondolom, ezzel bizonyítottam, hogy nem véletlenül vagyok ott már hatodik éve a színháznál, és hogy ténylegesen megérdemlem ezt a szerepet. Végre adtak egy lehetőséget, ez tényleg egy nagy szerep! Eddig azt éreztem, azért nem kapok, mert nem bíznak bennem. Ezzel a beugrással most már észrevehette a vezetőség is azt, hogy számíthatnak rám, és nem vallok szégyent, ha ilyen kemény helyzet elé állítanak.
Hogyan fogadták a környezetedben?
– Az volt a legnagyobb elismerés, hogy olyan emberek jöttek oda hozzám gratulálni, akiktől nem is számítottam. Előadás végén a zenés tapsrendben, amikor rohanok le a lépcsőn, az összes kollégám őrjöngve üvölt, és a nézőket már nem is szoktam hallani, hogy mekkora sikerem van igazából. Szerintem a kollégák elismerése talán valamivel még többet jelent, mint a nézőké. A Rómeó és Júlia évforduló kapcsán itt járt Gérard Presgurvic zeneszerző, aki mindkét zenét szerezte, látta az előadást, és neki is nagyon tetszett.
Szakmai téren mi van a láthatáron?
– Éppen a napokban mondta az egyik rendedző, hogy kezdjek el megtanulni szteppelni, mert lesz egy új darab, a Rikkancsok, amiben amúgy csak fiúk szerepelnek, meg egy lány, és talán abba számítanak rám. A Magyar Színházban a Vámpírok bálja marad, amikor műsorra tűzik.
Nemrég óta látható a képed is az Operettben a társulati tagok között, igaz? Csak a neved más…
– Igen, Simon Panna néven láthatnak, mert van egy másik Simon Boglárka is a pályán, emiatt változtatnom kellett. Nem vagyok társulati tag, külsősként dolgozom, de nagyon örültem, hogy a képem kint van, a nézők láthatják, hogy itt játszom.
