Orosháza díszpolgárára, Szokolay Sándorra emlékeztünk szombaton a városháza előtt, a Kossuth-díjas zeneszerző temetésének napján.
A december 21-i testületi ülésről a jelenlévő képviselők, intézményvezetők, zenebarátok álltak a szerző portréja előtt.
Furda Szabina, a művészeti iskola növendéke népdalt énekelt, majd elhangzott a zeneszerző életútjának ismertetése.
Dr. Dancsó József polgármester beszédében személyes hangú megemlékezéssel idézte meg a zeneszerzőhöz kötődő emlékeit. Szólt arról, milyen szeretettel beszélt mindig Szokolay Sándor Orosházáról. Említette a milennium évében zajlott közös munkát, ami városunkhoz kötötte.
Mint ismert, az akkori önkormányzat felkérésére 2000. augusztus 20-án a millenniumi év tiszteletére Orosházának ajánlva írta a „Jobbitsd a nemzetöt” c. kórusművet, melynek premier előadása 2000. augusztus 20-án, Orosházán volt. (Az akkor készült felvételt december 24-én, 25-én és 26-án adjuk közre a városi televízióban.)
A jelenlévők az emlékezés virágait helyezték el a zeneszerző fotója előtt.
Szokolay Sándort a megemlékezés napján, december 21-én helyezték végső nyugalomra Sopronban. Orosházát Németh Béla tanácsnok képviselte. A temetésről szóló beszámoló itt található.
Szokolay Sándor életútja
Verasztó Antal Orosháza díszpolgárai című könyve alapján
Szokolay Sándor
(Kunágota, 1931 – Sopron 2013)
Kossuth- díjas zeneszerző, egyetemi tanár, Sopron és Orosháza díszpolgára
Szokolay Sándor Kunágotán született, de ősei, nagyszülei, szülei Orosháza szülöttei. Felmenői az 1760-as évektől folyamatosan Orosházán éltek. Édesapja ifjú házasként Kunágotán a községházán kap írnoki állást, így történt, hogy 1931. március 30-án Sándor fia itt látta meg a napvilágot.
A család visszaköltözése után Szokolay Sándor Orosházán járt általános iskolába és gimnáziumba. 1947-től pedig a Békés-Tarhosi Ének és Zeneiskola növendéke lett. Vallja: vérével, lelkével, evangélikus hitével együtt: mindenestül utódnak érzi magát: Háromszorosan földemé vagyok! Először testben Kunágotán születtem. Másodszor Orosháza lelki születésem helye. Harmadszor: az életcélú küldetéstudat valamiféle csoda módjára született meg bennem, a békés-tarhosi zenei –élmény iskolában.
Eleinte papnak készül, Tarhoson még egy kis református hitoktatást is kapott. Felnőtt fejjel a katolikus zenei kultúra igézte meg. Korán ráébred, számára „a zene lelki táplálék…” Hogy mennyire az, azt családon belül is tapasztalhatta. Nagyapja, autodidakta módon, több hangszeren is játszott. Édesapja hegedűtanár volt, és örökös kórusvezető. Gyermekkorában Orosházán, mindennapos élménye volt, hogy édesapja és kis csapata közös énekelésre mentek.
Zenei pályafutása Békés-Tarhostól kezdve töretlenül ívelt felfelé, 1957-ben fejezte be tanulmányait a Budapesti Zenei Főiskola zeneszerzés tanszakán, Szabó Ferenc és Farkas Ferenc tanítványaként. Még növendék, amikor 1955-től a Zeneművészeti Főiskola zeneszerző szakán tanított. 1994-ben történt nyugdíjazásáig egyetemi tanár, professor emeritus volt. Négy fiú és egy leánygyermeke szintén a zenei pályát választotta. Eddig öt szerzői lemeze jelent meg. A millenniumi év megnyitására, 2000. január 3-ára Symphonia Ungarorum c. szimfóniáját Nagy Gáspár versciklusára írta, melyet az Állami Operaházban mutattak be. Orosháza város önkormányzata felkérésére 2000. augusztus 20-án szintén a millenniumi év tiszteletére Orosházának ajánlva írta a „Jobbitsd a nemzetöt” c. kórusművet, melynek premier előadása 2000. augusztus 20-án, Orosházán volt.
Szokolay Sándor egész életében szorosan kapcsolódott Orosházához, ma is szellemi-lelki szülőhelyének tartja a várost. 1977-ig, míg szülei Solymárra nem költöztek, addig gyakran látogatott Orosházára a rokonság, barátokkal való találkozás lehetőségén túl, az édesapja, Szokolay Bálint által alapított és ma már nevét viselő Madrigál Kórus hangversenyeire is.
Nemzetközi elismertséget hozott operái: Vérnász (1964), melyet eddig 19 országban 15 nyelven mutattak be. A Hamlet (1968), Sámson (1973), Ecce homo (1984), Csalóka Péter (1985), a Hazának szentelt áldozat (1995), Szávitri (1999). Jelentősek az oratorikus művei, kórusművei, hangszeres szóló és kamaraművei. A Magyar Kodály Társaság elnöke (1978), a Fészek Művészklub alelnöke (1980), a Magyar Művészeti Akadémia tagja (1992).
Szokolay Sándor a legismertebb zeneszerzők egyike. Számos elismerés, művészeti díj és állami kitüntetések koszorúzzák munkásságát.
Elismerései: Erkel Ferenc-díj (1960., 1965.). Szokolay Sándor fiatalember, mindössze 35 éves a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, amikor 1966-ban zeneszerzői munkásságáért, a Vérnász című operájáért Kossuth-díjat kap. További elismerései: Érdemes Művész (1976), Kiváló Művész (1986), Bartók-Pásztory díj (1987), Hűség-díjas, A Magyar Köztársaság Középkeresztjének kitüntetettje (1990), Magyar Művészeti díj (1993), Magyar Örökség-díj (1997), birtokosa. Szokolay Sándor 45 év után hanggá formált lelki békéje védelmében hagyta el Budapestet, Sopronba költözött.
Saját bevallása szerint: Az életmű kifésülésének nyugalma, Bécs közelsége életkiteljesítő időszakot adott számára.
2001-ben Szokolay Sándor zeneszerzőnek, az Alföld küldöttének 70. születésnapja alkalmából, Orosháza városa elsőként adományozta a Millenniumi Ezüst Emlékérem elnevezésű kitüntetését. Ugyancsak 2001-ben vehette át a Békés Megyéért Kitüntetést. Sopron városa pedig díszpolgárává választotta.
2001. december 1-jén megkapta kimagasló kitüntetését: a Corvin-láncot, ezt az elismerést azon személyek kapták, akik a nemzet szellemi életéért, kultúrájáért sokat tettek, akik emberi és művészeti tekintélyükkel aktívan támogatják Magyarország nemzeti-polgári kibontakozását.
Szokolay Sándor magasra szabta önmaga mércéjét. Mindig azt nézte, mikor lehet leghasznosabb a művészetnek s a hazának. 2005. augusztus 20-án Kék Szalag kitüntetést kap Győr-Sopron megyétől. A pannon térség egyedülálló természet, társadalmi-kulturális adottságainak megismertetésében kifejtett egyéni teljesítményét 2006. november 11-én, Pannonhalmán Szent Márton-díjjal ismerték el.
Szokolay Sándor zeneszerzőnek munkássága elismeréseként Orosháza Város Önkormányzat Képviselő-testülete 2007-ben városunk újratelepítésének 263. évfordulóján az Orosháza Város Díszpolgára kitüntető címet adományozta.
