A Tha Shudras együttes koncertezett Orosházán a fesztivál hétvégén. A dobok mögött földink, Erik.
a rendezvénytéren Sok szerencséje nem volt a július első hétvégéjén, az Orosháza Fesztiválra érkező Tha Shudras zenekarnak, no nem mintha egy koncert minősége, fogadtatása a szerencsén múlna. Mindazonáltal az eső már-már menetrendszerűen most is megjött, így az emberek a Spar, illetve a környező fák alá húzódva, hallgatták meg a szegedi csapat koncertjét.
A színpad előtti tér tehát üres volt, ám ez láthatóan nem zavarta a maszkokban színpadra lépő fiatalokat, akik a black pop rendkívül egyedi hangzásához igazodva különösebb felhajtás nélkül, rendben lehozták a koncertet. Erőteljes ritmusszekció, itt-ott meghatározó torzított gitár, és a zene savát-borsát jelentő szintetizátor és lemezjátszó, rengeteg effektszerű hangzással. Amikor a csapat orosházi dobosával, Csernus Erikkel tavaly decemberben interjút készítettem, ő példaként Amon Tobint, vagy a Dimlite-ot említette, s valóban, ha valaki a legnagyobb videómegosztóra téved a neten, a fenti előadóktól hasonló zenékre számíthat.
A közönség szempontjából igen visszafogott koncert erőteljesen konszolidált benyomást keltett. A színpadkép nekem kissé üresnek tűnt, valószínűleg az aránytalanul elhelyezkedő zenészek miatt. Az énekes elöl, középen (a helyén), a gitáros elöl a rendezői jobbon, a dobos hátul középen az emelvényen és a lemezjátszós és szintis srácok a rendezői balon hátul (tulajdonképpen a sarokban), miközben a muzsika hangzásvilága erőteljesen azon állt, hogy ők ott mit is csinálnak!
A black pop – a szókapcsolat első tagja ellenére – nem feltétlen egy sötét, meg kevésbé agresszív zene. Az alternatív jelzőt viszont minden további nélkül rájuk lehetne sütni, annál is inkább, hiszen maga az együttes is bizonyos konvenciókra mond nemet zenéjével. (A zenekar felkonferálása során hangzott el, a csapat szerint ma az embereket túlzott és mindenki felé történő megfelelési kényszer hajtja.) A Tha Shudras egyórás koncertje hangzásában mindenképpen érdekes volt, a saját kútfőből komponált zenék többsége angolul szólt. A zene, az előadásmód, a hatás többé-kevésbé egységet alkotott, bár érzésem szerint némely kompozíció még nagyobb mozgást és sodrást is elviselt volna a színpadon.
