Megemlékezést és koszorúzást tartott a városi nyugdíjas egyesület.
Az 1891-es orosházi véres május elsejére, a Munkáskör csendőri brutalitásnak áldozatul eső tagjaira emlékezett az Orosházi Nyugdíjasok Hagyományőrző és Művelődési Köre. A megemlékezésen közel 50 fő vett részt, köztük a város nevében dr. Dancsó József polgármester.
Az egykori szolgabíróság épülete előtt 1891. május 1-jén csendőrök verték szét a több ezres tüntető tömeget, ez vonult be később a magyar történelembe véres május 1-je néven. Erről az eseményről beszélt részletesen dr. Szabó Ferenc, nyugalmazott múzeumigazgató.
Elmondta, hogy az akkori Munkáskör tagjai készültek a május 1-jére, és a kör asszonyai által hímzett zászlót kitűzték az udvaron. A csendőrök innen kobozták el reggel a lobogót, és bevitték a Munkáskör két vezetőjét kihallgatásra. Mivel délutánig nem engedték őket szabadon, így a tömeg elment a mai Dózsa György utcai szolgabíróság elé, és követelte a szabadon engedésüket, valamint azt, hogy adják vissza a lobogójukat. A karhatalom ennek nem engedett, katonákat vezényeltek át Békéscsabáról, majd Csanádapácáról is érkezett egy lovas csendőr alakulat, akik minden felszólítás nélkül a tömegre rontottak. Kardlapozni kezdték az embereket, amitől gyorsan véres csatatérré változott a tér.
– Pontosan nem tudni, hány sebesült volt, 250-300 főre lehet becsülni, többségük fiatal nő és asszony volt. Feltétlenül tisztelnünk kell a bátorságukat és az igazságérzetüket, ez vezette őket arra, hogy a hatalommal is szembeszálljanak – fogalmazott a szónok.
Hozzátette, hogy a karhatalmi fellépés túlkapás volt, semmi nem indokolta ezt a fajta brutalitást, aminek később az országgyűlésben is komoly visszhangja lett. Emlékeztetett, hogy az itteni események után másnap már Békéscsabán is volt hasonló megmozdulás, aminek halálos áldozata is volt.
A megemlékezők a beszédet követően egy-egy szál virágot helyeztek el az emlékmű talapzatánál.
