Mind a négy gyertya ég a város adventi koszorúján, és teljes az ünnepi dísz, hiszen már a jászol is helyet kapott. Bemutatjuk, hogyan telik meg az Árpád-kert ünneplőkkel.
Advent utolsó vasárnapjára a hó újra megérkezett, fokozva az Árpád-kertben összegyűltek ünnepi hangulatát. A Táncsics gimnázium diákjai léptek először színpadra, versekkel és az iskola kórusának előadásával. Saját karácsonyi emlékeit felelevenítve megosztotta velünk ünnepi gondolatait dr. Kaáli Nagy Géza, Orosháza díszpolgára.
– Gyermekkorom és fiatalságom karácsonyai életre szóló emlékeket jelentettek számomra. Meghitt, szerető családi környezetben ünnepelhettünk, még a legnehezebb időkben is. Orosháza az otthont, a szülői házat és az egyetlen biztonságot jelentette számomra. Csak az emigrációban értettem meg igazán Petőfi Sándort, aki így fogalmazott elhagyott szülői házáról: „Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszer reája. Bár maradtam volna benne végig! De az embert vágyai vezérli; Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat.” – idézte a költőt a professzor.
– Vágyaim sólyomszárnyán érkeztem a Könd utca 2-ből New Yorkba én is az advent első napján 1969-ben. Az emigrációban töltött karácsony alatt kegyetlenül egyedül éreztem magam és csak az orosházi emlékek tartották bennem a lelket. Tompa Mihály szerint „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!” Szívet nem olyan könnyű cserélni, de megfogadtam, hogy amíg nem lesz saját családom, minden karácsony alkalmával ügyeletet vállalok a szülőszobán. Így is történt. A hetvenes években a karácsonyi ünnepeket a kórházban töltöttem. A szeretet ünnepén nagyobb ajándékot nem adhattam a szülőknek, mint kisbabákat. Boldogsággal töltött el, hogy végtelen karácsonyi örömüknek én is részese lehettem.
– A nyolcvanas években, amikor gyermekeim megszülettek megteremtődött a lehetősége annak, hogy ugyanúgy ünnepeljük meg a karácsonyt az Egyesült Államokban, ahogy azt szüleimtől Orosházán megtanultam. Gyermekeimnek a kinti családi házban töltött karácsonyi esték jelentik azokat az életre szóló emléket, mint nekem az orosháziak. A szeretet ünnepéről a világirodalomban talán Ady Endre ír legmeghatóbban. Karácsonyi regéjében ő is visszavágyik szülőfalujába, Érdmintszentre: „Az én kedves kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza.” Nekünk most azért jó, mert elmondhatjuk, hogy itt Orosházán mindannyian otthon vagyunk és együtt, szeretetben ünnepelhetünk. Külön boldogság számomra – Ady Endre szavaival élve –, hogy az idei adventkor és karácsonykor idegenbe szakadt orosháziként én is elmondhatom, hogy „Visszahoztam íme a lelkemet oda, honnan kaptam.” – zárta beszédét dr. Kaáli Nagy Géza, és meggyújtotta a negyedik gyertyát az adventi koszorún.
Ismét bevetettük a GoPro-t. Az Árpád-kertben még az ünnepi gyertyagyújtás előtt felszereltük és rögzítettük, ahogyan a szervezők előkészítik a terepet, majd érkeznek az ünneplők. Íme a time lapse videó!
httpv://www.youtube.com/watch?v=llNF8igovy8
Elhatározás – ne egy napra, de egy életre
A műsort a Táncsics gimnázium tanulói folytatták, őket követték az Eötvös katolikus iskolások előadása, majd dr. Laurinyecz Mihály katolikus esperes plébános mondta el ünnepi beszédét.
– Több mint 2 ezer évvel ezelőtt ami Betlehemben történt új időszámítást jelentett, egy új korszak kezdetét, még akkor is, ha azt sokan nem tudták. Sokan nem ismerték föl, mert nem ismerték a lényegét, nem ismerték azt a személyt, akihez ez az új korszak kapcsolódott. Mi most már tudjuk, és tudjuk azt is, hogy milyen következményei vannak ennek az új korszaknak. Paul Claudel francia keresztény író erről az időszakról, s a születés napjáról és évéről így ír: „Első keresztény napunk hajnala, és üdvösségünk első éve itt lent, és ezután az Isten örökre velünk lakik, amennyiben az övéi leszünk. De meddig? Hiszen jó szándékunk vajmi kurta itt.” Isten örökre velünk, azóta folyamatosan, de meddig? Az előttünk lévő ünnep egy elhatározás. Annak az elhatározása, hogy jó szándékunk, szeretetünk, egymást segítő jóságunk ne csak 1-2 napra vonatkozzon, hanem egész életünkre – hangzott el dr. Laurinyecz Mihály beszédében.
Az Oros-haza Baráti Kör és a Petőfi Művelődési Központ közös szervezésében megvalósuló ünnepségen ismét forró teával és zsíros kenyérrel várta az ünneplőket az Oros-haza Baráti Kör, és forralt borral a Rotary Orosháza. Ezúttal újdonság volt, hogy a rendezvényre látogatók saját bögréjükbe kapták a forró italt (természetesen a most még bögre nélkül érkezettek sem maradtak forró tea, bor nélkül). Hat éve indította útjára a baráti kör a rendezvényt, azóta tetemes szemétkupacot termeltek műanyag poharakból. A szervezők a környezet védelme érdekében ezen változtatni kívánnak, ezért kérték arra – és kérik a jövőben is – az adventi gyertyagyújtásra érkezőket, hozzanak magukkal bögrét.
