Százak emlékeztek és koszorúztak Orosházán az 1956-os hősökre emlékezve a városi ünnepségen.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére a hagyományoknak megfelelően a városi ünnepséget és koszorúzást a Történelmi Emlékparkban tartották október 23-án. Az Orosházi Fúvószenekart K. Tóth László örökös, tiszteletbeli karnagy vezényelte, a műsort a Vörösmarty iskola színjátszói adták, az ünnepi beszédet a polgármester tartotta.
Az emlékpark 1956-os kövénél szervezett megemlékezés szép pillanatait adta a szerkesztett műsor, amelyet Farkas Attiláné állított össze, és a vörösmarty-s tanítványok megrendítő komolysággal adtak elő. Az ünnep méltóságát, tragikumát megidéző szövegek szerencsésen szövődtek össze a gyerekek életkorának megfelelő történetmeséléssel. A történelmi pillanatot egy gyermek sorsán keresztül megfogni, és a gyermeki tiszta gondolkodással értelmezni, az áldozatokra emlékezni – ezt választotta a műsor rendezője. Könnyeket csalt a nézők szemébe és hosszan tartó taps volt érte a jutalom.
(klikk a képre) Fotók: Kecskeméti Krisztina
Dr. Dancsó József polgármester 1956 eszmei mondanivalóját foglalta össze beszédében. A magyar nép mindenkori szabadságvágya, áldozatkészsége volt az alapmotívum az elhangzottakban, helyi adalékokkal kiegészítve.
Forradalom Orosházán – kicsiben
– 1956-ban a magyar emberek nemcsak egy diktatúra ellen lázadtak fel, hanem a hazugság, és a félelem ellen is. Mert ez becsületbeli ügy volt – hangoztatta a polgármester. – Nem egy, nem tíz, nem száz emberé, hanem millióké, a magyar embereké, Magyarországé. Becsületbeli ügy volt, amelyért semmilyen áldozat nem volt elég nagy, amelynek akkor golyózápor és akasztófa, ma és mindörökké egy becsületben megmaradt nemzet tisztelete és soha el nem múló emlékezete a jutalma. Október 23-a a magyar nép szívének és lelkének darabja, ahol egyszerre lakozik a büszkeség, a fájdalom és a hit −fogalmazott.
Kiemelte, ebben az ügyben nem osztozott mindenki, és még ma is vannak köztünk olyanok, akik ezrek sírja fölött is képtelenek a bocsánatkérésre és akkori aljas helytállásukért szégyenteljes kiváltságot élveznek.
A városvezető kitért a helyi eseményekre is. Elmondta, hogy Orosházán október 26-án, pénteken több ezres tömeg előtt szavalta el a Kossuth-szobornál Bónus István a forradalomra írt Ünnepi beszéd című versét. A megalakult Orosházi Városi Forradalmi Nemzeti Tanács elnöke Nagy Lajos szabósegéd, egykori megyei törvényhatósági képviselő lett. A forradalmi nemzeti tanács intéző bizottságába dr. Pótor Endre, és dr. Pálka Lajos orvosok, Vojczek József, Fehér Lajos, Farkas József, Trausznickh Ferenc valamint Huba Zoltán és Csepregi Lajos diákok kerültek be. Kardos Ernő volt rendőrkapitány és Dézsi János tanácstagok kaptak megbízást arra, hogy a helyi rendőrségtől átvegyék a fegyvereket, illetve a parancsnokságot.
− Mintegy 60 fiatal alkotta a polgárőrséget, a fegyvereket Kovács őrnagy adta ki a határőr laktanyában. Orosházán október 29-én kezdték meg a nemzetőrség szervezését, fegyvert is osztottak. Az Orosházi Sütőipari Vállalatnál az ideiglenes munkástanács Bencsik Elekkel és Szűcs Józseffel az élen – éjjel-nappal biztosította a kenyér sütését, ellátva Szegedet, Békéscsabát és Battonyát is. Kriczki József letépte a falakról az anyagnormákat, Bencsik Elek telefonon adta ki az utasítást a diákság felfegyverzésére. Ezekből a történésekből is látszik, hogy kicsiben szinte az egész forradalom és szabadságharc itt Orosházán is lejátszódott – ismertette az orosházi történéseket dr. Dancsó József.
A szónok szerint 1956 kristálytiszta bizonyítéka annak, hogy csak az lehet szabad, akiben él a becsület.
− Sem hatalom, sem erőszak, sem brutalitás, sem íróasztalnál elkövetett hazaárulás, sem magabiztos nemzetmeglopás nem képes túlélni a nemzet becsületének ítéletét. Amíg bennünk van az 56-osok becsülete, addig nincs válságos helyzet, amelyben tehetetlennek és erőtlennek érezzük magunkat – mondta.
Emlékeztetett, hogy új, reményteli, és cselekedetekkel teli korszakot nyitott Magyarország, mely méltó a forradalom elveihez. Kiemelte, hogy új írott és íratlan törvények születtek, születnek, amelyek egy igazságosabb, békés Magyarország pillérei, ahol az összefogás hazára talált.
− 1956. október 23-a reményt ad és megerősít abban, hogy közös céljainkat csak együtt tudjuk elérni. Október 23. a szabadság napja. Azoknak, akik fellázadtak 1956-ban, volt egy álmuk a szabad, diktatúra nélküli Magyarországról. Október 23-án Magyarország nemcsak egy diktatúra ellen lázadt fel, hanem a hazugság és a félelem ellen is. A magyar emberek azóta többször is bizonyították: nem tűrik, ha hazudnak nekik és nem engedik korlátozni szabadságukat. Magyarország nagy lépéseket tett az elmúlt időszakban annak érdekében, hogy az évtizedekig velünk élő igazságtalanságokkal őszintén szembe nézzen. A szabadság napját nem elég megkoszorúzni, hanem felszabadulva kell emlékezni rá, hazugság és félelem nélkül. 1956-ban még csak elérhetetlen vágyálom volt, amely mára már természetes: magunk döntjük el, miért vagyunk hajlandók áldozatot vállalni. S október 23-a valóban a Szabadság Napja, amelyért nemzedékeken keresztül komoly áldozatokat hoztunk. Ma már képesek vagyunk megélni ezt a szabadságot és élni is tudunk ezzel a szabadsággal. Mi egy autonóm, független, szabad nemzet vagyunk – hangsúlyozta Dr. Dancsó József polgármester.
A beszédeket követően az önkormányzat vezetői, a fegyveres testületek parancsnokai, a politikai pártok képviselői, az intézmények igazgatói, a civil szervezetek tagjai és magánszemélyek helyezték el a megemlékezés koszorúit a szobor talapzatánál. Az ünnepség a Szózat dallamaival zárult.
