A háborúkban elesett magyar és orosházi katonákra emlékeztek a Hősök Napján az Árpád-kertben. Orosháza 1156, az orosházi járás pedig több mint 2500 fiát veszítette el az I. világháborúban.
A Fabók László vezette Orosházi Fúvószenekar térzenéje állította meg először az érdeklődőket péntek délután az Árpád kertben, ahol a Hősök Napján tartottak megemlékezést.
Beszédet Csizmadia Ibolya alpolgármester mondott, aki kiemelte: az 1917-ben törvényben kimondott Hősök Napja május utolsó vasárnapján eredetileg az I. világháborúban elesett magyar katonáknak állított emléket, de ma már a magyar nemzet mindenkori hősi halottaira emlékezünk. Kiemelte, 1945 után tiltotta és büntette az emlékezést a kommunista hatalom, de annak bukása után újra lehet emlékezni.
Beszédében elmondta, hogy az első világháborúba büszkén, bizakodva és lelkesedve mentek a katonák, mert hittek abban, hogy ez a háború mindent megold, és elintézi a vélt vagy valós sérelmeket.
– A lelkesedés aztán néhány hónap után elillant, hiszen az elhúzódó harcok, köszönhetően az új háborús technikáknak, olyan óriási emberáldozatokat követeltek, amilyenekre az emberiség korábbi történelme során még nem volt példa. Az idilli álomból történő felriadás és a sokk megemésztése után megfogalmazódni látszott az az igény, hogy a társadalomnak kötelessége méltóképpen megőriznie a hazáért az életüket feláldozó katonák emlékét. Ekkor senki nem gondolta, hogy a Nagy Háború még akkor is ontani fogja honfitársaink ezreinek vérét, amikor a hősi halottak emléke előtti tiszteletadásra irányuló kezdeményezés törvény formájában is intézményesedik, nevezetesen 1917-ben – mondta a szónok.
Sorolta a helyi vonatkozású számokat is: az első világháborúban közel 4 millió katona harcolt a magyar trikolór alatt. 600 ezerre tehető azoknak a száma, akik elestek a fronton, a sebesültek és a hadifoglyok száma pedig elérte a 1,5 millió főt.
– Orosháza 1156, az orosházi járás pedig több mint 2500 fiát veszítette el az első és nem az utolsó világégés során. Mi, Orosháziak kegyelettel őrizzük a hősök emlékét, hiszen városunkban emléktábla, honvédszobor, katonai temető és a Gyopárosi Hősök Ligete tanúskodik a hiábavaló áldozatok emlékének megbecsüléséről. Ilyenkor, a Magyar Hősök Napja, május utolsó vasárnapja előtt azért gyűlünk össze, hogy tiszteletünket fejezzük ki a hazáért vérüket adó honfitársaink emléke előtt, és megerősítsük hitünket, amely segítségével a magyar nemzet mindig képes volt túllépni a történelem sötétebb időszakain. Ez a hit, a szabadságba és a függetlenségbe vetett sziklaszilárd meggyőződés, mely képes arra késztetni hazafiakat, hogy akár véráldozat árán is megtegyék a magukét nemzetük boldogulásáért – fogalmazott a szónok.
Csizmadia Ibolya zárásként megfogalmazta, hogy városunkban 2007-től emlékeznek meg újra ünnepélyes keretek között azokról, akik a vérüket adták Magyarország szuverén boldogulásáért. Az ünnepség jelentőségét kiemelten fontosnak tartotta abban a tekintetben, hogy a fiatalabb korosztályok megértik, ez a nap azon hősök emléknapja is, akik életük árán szolgálták Magyarország felemelkedését az évszázadok során.
A beszéd után a Táncsics tehetségközpont diákjai adtak igazán színvonalas és emelkedett hangvételű ünnepi műsort, majd az önkormányzat nevében a városvezetők, a fegyveres testületek, az oktatási és közművelődési intézmények, civil szervezetek és politikai szervezetek helyezték el az emlékezés koszorúit a Hősök szobrának talapzatnál.
