Arra kértük a történelmi egyházak orosházi gyülekezeteinek vezetőit, vonják meg a 2011-es év mérlegét, és fogalmazzák meg az adventi időszak számukra legfontosabb gondolatát.
Laurinyecz Mihály katolikus plébános
– Az idei év egy csodálatosan felújított templom liturgikus terében kezdődött. Áprilistól kezdve egy gyökeres és viharos változás kíséretében új lelkipásztor vezeti személyemben a közösséget. Az átmenet nehézségeit az orosházi emberek nyitottsága és segítőkészsége könnyítette. Ezek után a közösségépítés következett: kisebb munkacsoportok és lelkiségi csoportok megszilárdítása volt a cél, melyben az elsőbbséget az újonnan indult Eötvös József Katolikus Iskola és Óvoda nevelői és növendékei kapták. Hála Istennek és a lelkiismeretes vezetésnek, valamint a pedagógusok és a szülők nyitottságának, kiegyensúlyozott, békés az iskola légköre. Ugyanakkor öröm együttműködni a testvéregyházak vezetőivel, tagjaival. Köszönöm a város vezetősége, a civil intézmények, a média segítőkészségét. A 2011-es év adventjének első vasárnapján gondolatként a reményt szeretném magunk elé állítani. Ha áttekintjük azt a közösségi sorsot, amely a Megváltó érkezéséhez vezetett, számtalan tragédiával, megpróbáltatással találkozunk. Ebben a sorsban résztvevőket nem az önmagáért való remény, vagy optimizmus, esetleg pedagógiai indíttatású pozitív szemlélet vezette, hanem egy személyes találkozás tapasztalata, reménye. Az, hogy a Megváltóban olyan valakivel találkoznak, aki minden várakozásukat beteljesíti. A mi ünneplésünk lényege is ebben áll, ez reményünk alapja: találkozunk Krisztusban az élő Szeretettel.
Ördög Endre evangélikus lelkész
– Lelki tartalomban gazdag út végére érkezik évről évre az evangélikus gyülekezet, amikor Örökélet vasárnapjára hívnak a harangok. Ádventtől kezdve újból és újból átéli annak misztériumát, hogy életét nem csak a kézzelfogható valóságban, annak korlátai és lehetőségei közt éli, hanem egy végtelen dimenziója is van a létnek: az Istentől elfogadott, üdvözített ember és közösség boldog léte. Ennek erőterében élve örülhettünk mindannak, amit el tudtunk végezni, vagy amit ajándékul kaptunk az év folyamán. Örömeink az óvodában és iskolában, felújított, renovált levéltár és Gyülekezeti Ház, szeptemberben újra megszólaló harangok. Új hang a lelkészi szolgálatban, a legkisebbek, a tipegők istentiszteletének beindulása, felemelő kulturális, lelki alkalmak. Mindezek messze nem fedik azt a teljességet, ami a múló egyházi év hozadéka volt, de néhány mozaik sejteti azt a sokszínűséget, ami az egész év tablóját jellemzi. Megajándékozott, élni akaró és igyekvő közösségként készülünk ádvent idejére. Elcsendesedünk, és most inkább várakozunk. A várakozás nyitott csendjében pedig azt az áldást, erőt, békességet várjuk, ami mindig kegyelem, mindig ajándék, és ami mindig kell ahhoz, hogy Isten népe éljen, és hitelesen tanúskodjon a világban.
Kovács Árpád református lelkész
– A református gyülekezet számára a 2011-es esztendő sok örömmel teljes kihívást jelentett. A megszokott egyházi élet mellett, ami az óvodánk, istentiszteleti alkalmaink sora, a nyári gyerektábor, két fókusza volt az évnek, amely hálaadással teljes felelősségvállalást jelentett számunkra. Elkezdtük az idei esztendőben a városképi jelentőségű, közel 100 éves templomunk tető cseréjét, ami nagyon szükséges volt, valamint sok türelmet igényelt az istentiszteletet látogatóktól, hiszen az idei évben egyáltalán nem tudtuk használni a templomunkat a munkálatok miatt. Viszont megújult a két kistorony, a nagy torony is, és új hangszerrel gazdagodott a templomunk. Az egyházi élet másik fókuszában az intézmény átvétel és indítás állt, sok feladatot, szoros és pontos munkavégzést igényelt, hogy időben és rendezett körülmények között tudjanak a gyerekek szeptember 1-jén beülni az iskola padba. E helyről is köszönetet szeretnék mondani mindazoknak a pedagógusok és nem pedagógus munkatársaknak, akik erejüket megfeszítve dolgoztak ezért egész nyáron át. Az év minden programja, megmozdulása sok örömet okozott. Öröm volt a gyerektábor Hejcén, a tovább szépülő, újuló óvoda épület, és az ott pezsgő élet is hálaadásra ösztönzi gyülekezetünk tagjait. Az üzenet, ami jellemzi egyházunk 2011-es esztendejét, és amit viszünk magunkkal a 2012-es esztendőre egy mondatban összefoglalható: „Merjetek nagy dolgokat kérni istentől, és merjetek nagy dolgokat tenni Istenért.” Soli Deo Gloria. „Adventus Domini”– Az Úr eljövetele. Növekszik a fény, hogy Krisztus születésével a béke és az áldás csöndes nyugalma ragyogja be napjainkat. Az adventi koszorún meggyújtjuk az első gyertyát. Ezzel Jézus első eljövetelére gondolunk. Arra, hogy a távol való Isten közel valóvá lett. Osztozik sorsunkban, terheinkben, kísértéseinkben. A szenvedő, terheket hordó ember számára az első gyertya lángja a sorsközösséget vállaló Isten dicsőségének fényével oszlatja a sötétet.
