Márk angyal volt már életében is

Rozsnyai Márk, élt 7 hónapot. Egy lezuhanó konyhaszekrény okozta halálát. A szülők elmesélték, hogyan történt a szörnyű tragédia.

Múlt héten kedden szörnyű tragédia történt Orosházán egy Thék Endre utcai társasházban. Lezuhant egy konyhaszekrény, aminek következtében egy 7 hónapos kisfiút olyan súlyos sérülések értek, hogy hiába vitte mentőhelikopter Szegedre, már nem tudtak segíteni rajta.

Az elmúlt másfél hétben nagyon sokan gyújtottak mécsest vagy helyeztek el virágot a kisfiú emlékére a lépcsőház bejáratánál és ezzel egyidőben elindult a városban a találgatás, mi is történhetett pontosan.

Nem esett rá a szekrény

Éppen a szóbeszédek miatt keresett meg az édesanya, hogy elmondja, mi történt azon a szörnyű reggelen. A fiatal párral a tragédia helyszínén, a lakásukban találkoztam csütörtök délután. Szép, modern stílusban berendezett otthonba léptem, ahol a nappali egybe van építve a konyhával, a tragédiát okozó konyhaszekrény helyét azonban csak az üresen tátongó lyukak jelezték.

– Sokan támogatnak minket, segítenek jó szóval és egy mosollyal, ez rengeteg erőt ad – mondja Barna Annamária, az édesanya, majd mesélni kezdi, mi is történt pontosan.

– Reggelihez készülődtünk, a hétéves lányom az asztalnál ült, én pedig a konyhapultnál tevékenykedtem. A szekrény ajtajai nyitva voltak, pakoltam ki-be, kisfiam, Márk pedig kúszva jött-ment a padlón. Ekkor egy furcsa hangot hallottam, de azt hittem, csak egy cumisüveg dőlt el. Aztán láttam, hogy az egész szekrénysor egyszerűen leszakad a falról. Azt sem tudtam mit tegyek, esélyem nem volt elkapni vagy akár eltéríteni a több, mint 4 méter hosszú szekrénysort, annyira gyorsan történt minden. Repkedtek a tányérok, edények, hatalmas volt a robaj. Mikor minden elcsendesedett, láttam, hogy Márk fekszik a földön és nem mozdul. Ám a hírekkel ellentétben nem esett rá a szekrény, valamelyik alkatrésze vagy egy edény találhatta el a kis fejét. Innentől nem sok mindenre emlékszem, olyan gyorsan történtek az események. Telefonáltam édesanyámnak és a páromnak, aztán valaki hívta a mentőket, akik gyorsan kiértek, majd jött a helikopter és elvitték a kicsit Szegedre – mondja Annamari, akin látszik, hogy hatalmas akaratereje van, keményen tartja magát.

– Miután Ancsa felhívott, 20 perc alatt hazaértem Hódmezővásárhelyről – veszi át a szót az édesapa, Rozsnyai János. – Csak a kisfiam fejét találta el valami, a testét semmilyen sérülés nem érte. Nagyon csendes, aranyos és mosolygós kisfiú volt, nemrég kezdett el mászni és gügyögni, imádtam esténként hazaérni a munkából hozzájuk.

„Tudtuk, hogy el kell őt engednünk”

Szegeden az orvosok már aznap mondták nekik, hogy ne reménykedjenek, olyan súlyos a gyerek fejsérülése. Az orvosi konzílium kedd éjjel megállapította a klinikai halált, de az előírások szerint a gépeket még legalább 24 óráig nem lehetett kikapcsolni. A szülők mindvégig ott virrasztottak kisfiuk mellett, fogták a kezét.
– Az orvosok később újabb konzíliumot tartottak, ahol megállapították, hogy semmi esélye a gyerekünknek. Ekkor kikapcsolták a lélegeztetőgépet és Márk csendben elment. Apa voltam – mondja könnyeit nyelve János.

– Rendkívül hosszú 48 óra volt mindhármunknak, nekünk pedig volt időnk gondolkodni. Tudtuk, hogy nincs remény, de dobogott a szíve és vártuk, hogy meghaljon. Azt is tudtuk, hogy nincs értelme gépeken tartani és hogy el kell őt engednünk – teszi hozzá Annamari.

A fiatal pár lelkileg erős, kimérten, de határozottan válaszolnak kérdéseimre. Bár azt mondják, ez csak látszat, éppen egy jobb periódusban érkeztem hozzájuk, nagyon hullámzó a hangulatuk. Egyelőre lefoglalja őket a temetés szervezése. Annamari előző házasságából született hétéves kislánya most édesapjával van, a cserfes, eleven kislány azonban egyszer csak betoppan, és mp3 lejátszóját keresi, majd kiviharzik a lakásból.
– Ő még kicsi, nem látszik rajta hogy mi történt, én azonban tudom, hogy megviselte őt is – fűzi hozzá édesanyja.

Az újabb gyerek az egyetlen reményük

A család és a barátok sok energiát adnak nekik, hogy elviseljék az elviselhetetlent. Arra a kérdésemre, miszerint a hogyan továbbról beszélgettek-e már kettesben, Annamari azonnal és határozottan válaszol.
– Engem a kislányom nevelése mellett jelenleg nem éltet más, csak hogy szülessen egy újabb kisbabám. Ez az egyetlen reményünk. Jöhet bármi, nekem ez életem legnagyobb tragédiája. Nem is tudom, valaha fel tudom-e dolgozni, hogy a kezem között hal meg a gyerekem egy buta baleset miatt. Arra nem találok választ, hogyan tudom ezt elviselni ép ésszel, de nem omolhatunk össze! Ha ezt valaki elmeséli, el sem hiszem. A híradóban sem tudtam végignézni az ilyet sírás nélkül és nem hittem, hogy ez velünk is megtörténhet. De az, hogy magunkba fordulunk és mélabúsan élünk, nem hozza vissza a kisfiunkat.

A lakásban hatalmas a csend, Márk szobája érintetlen, a kisfiú fényképét látom a számítógép monitorján is, amint édesanyja kezében ülve mosolyog. Adódott a kérdés, mennyire nyomasztó ott élni, ahol a tragédia történt?

– Az első napokban el sem tudtam képzelni, hogy valaha ide beteszem a lábam. Szegedről visszaérve Orosházára először anyukámhoz mentünk, de ott már éreztem, hogy haza akarok jönni. Itt éltünk közösen, ez a mi otthonunk, az utolsó centiig mi terveztük a berendezést, mi csináltunk meg mindent, hogy kényelmes legyen – mondja Annamari.

– Nem okoljuk a lakást, nem azért történt ez az egész, mert itt lakunk. Az, hogy elköltöznénk, a fiamat nem adja vissza. Ez volt az ő otthona is, itt kell nekünk is laknunk – vele együtt.

A szülők kisfiuk szerveit felajánlották, ám nem volt az országban olyan pici baba, akinek azonnal szüksége lett volna rájuk.

Érdeklődésünkre a rendőrség sajtósa elmondta, hogy a baleset körülményeit vizsgálják, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya folytat eljárást szakértők bevonásával.

Aki szeretne elköszönni a kisfiútól és részvétet nyilvánítani a családnak, megteheti szombaton az alvégi temetőben 11 órakor kezdődő szertartáson.