Természetes dolog, hogy búzából készül a mindennapi kenyerünk, azonban sokan nem is tudják, hogy egy reformédesség fontos alapanyaga is.
A csíráztatott búzából sütéssel készült édességet századok óta fogyasztják a Dél-Alföldön. Az elmondások alapján Orosházára a zombai ősök hozták magukkal, és tették ismertté. Az évtizedek alatt kicsit megkopott országos hírneve, vidékünkön azonban még ma is népszerű.
Jókai Mór Az Aranyember című regényében így dicséri: „fenséges, mézédes csíramálé”. Rendszerint a hosszú árnyékot vető didergő téli hónapok, az adventi és húsvéti böjtök kedvelt eledele volt.
Egyszerű, olcsó, sőt mi több, igen egészséges és tápanyagokban gazdag étel. Országszerte több néven is ismerik például a Kisalföldön, Csallóközben: kötis, a Garam és Ipoly mentén: biracs, Kelet Dunántúlon: csiripiszli, Rábaközbe: szalados. A csíramálé legfontosabb alapanyaga tehát a búzacsíra, melynek értékes szerepe van táplálkozásban.
Rendkívül gazdag A, B1, B6, B12, E, K vitaminokban, valamint ásványi anyagokat és nyomelemeket is tartalmaz, melyek a szervezetünk számára elengedhetetlen fontossággal bírnak. Rendszeres fogyasztása erősíti az immunrendszert, serkenti az emésztést, csökkenti a rákos megbetegedések kialakulásának kockázatát, előnyösen befolyásolja a vérsejtek, csontok, mirigyek és izmok működését.
Tóth Bálint egy több évtizedes hagyományt vett át, és az eredeti orosházi csíramálé receptje alapján készíti e finomságot. Az általa sütött csíramálé cukor és tartósítószer hozzáadása nélkül készül.
