Gyertyagyújtással emlékeztek a forradalom leverésére és az áldozatokra.
Megemlékezést tartott a Fidelitas és a POFOSZ orosházi szervezete november 4-én este Csepregi Lajos Péter emléktáblájánál, a Táncsics Mihály gimnázium mellett.
A közel 30 emlékező először Zalai Mihály alpolgármester beszédét hallgatta meg. A szónok felelevenítette az 1956-os eseményeket és arról beszélt, hogy a forradalom leverése után addig nem látott megtorlás vette kezdetét az országban. Kitért a helyi eseményekre is. Elmondta, hogy Orosházán nem volt a forradalom alatt vérengzés, a forradalmi bizottságok tagjai meglepően jól átgondoltan tették a dolgukat: szervezték a lakosság ellátását, megakadályozták a vérontást, és minden igyekezetükkel igyekeztek fenntartani a rendet egészen az oroszok november 4-i bevonulásáig.
– Orosházán Bencsik Elek és Csepregi Lajos is szervezője volt annak a néma tüntetésnek, melyben több ezer ember tiltakozott szavak nélkül a megszállás ellen. Hihetetlen bátorság kellett december 7-én az orosz fegyverek árnyékában az utcára vonuláshoz, azonban a forradalom napjai visszaadták a magyarság és az orosháziak önbecsülését – fogalmazott Zalai
Megemlítette az 1957-es év eleji eseményeket, amikor a hatalom emberei több környékbelit gyilkoltak meg, de úgy vélte, ezek az esetek azonban csak a legkirívóbb és legbrutálisabb eszközei voltak annak a folyamatnak, amellyel az ellenállást megtörték és a fortélyos félelem magvát elhintették az emberek között. Kiemelte, hogy Orosházán több mint 60 főt ítéltek el rövidebb-hosszabb időre, s több százra tehető azoknak a száma, akiket a börtön elkerült, azonban egész életüket, családjuk helyzetét évtizedekre meghatározta az a hátrányos megkülönböztetés, egzisztenciális ellehetetlenítés, amelyet az októberi szerepvállalásuknak köszönhettek.
– Azokra emlékezünk ma, akik életüket áldozták a szabadságért, s azokra, akik életükből éveket adtak a börtönökben azért, hogy ma szabadon szólhassunk, de emlékezünk ma azokra is, akiknek az életét, akárcsak ennek az emléktábla márványát, kettétörte a létező szocializmus. Ötvenöt évvel ezelőtt felírhattuk az égre a nevünket. Talán ennek is köszönhetjük, hogy önrendelkezésünket és függetlenségünket 21 évvel ezelőtt visszanyertük, ennek köszönhető az a figyelem és megbecsülés, amely a mai napig jelen van a világban, ha Magyarországról esik szó. 1956 októberében alig két hét alatt visszanyerte a becsületét Magyarország olyannyira, hogy ebből a becsületből kitartott a rendszerváltozásig. Becsületbeli ügy volt 1956, amiért nem volt hiábavaló az áldozat, amelynek akkor agyonverés, börtön, meghurcolás, ma pedig egy becsületében megmentett nemzet tisztelete és el nem múló emlékezete a jutalom – zárta beszédét az alpolgármester.
A beszédet követően Jónás Anna szavalata után dr. Laurinyecz Mihály katolikus plébános mondott imádságot, majd a megemlékezők megkoszorúzták az emléktáblát és meggyújtották az emlékezés mécseseit.
