255 éve született Mozart. Az apropóból páratlan zenei élményt nyújtott a Mozart-est, az érdeklődés óriási volt.
Régen látott, óriási érdeklődés előzte meg a február 16-i Mozart-estet a Petőfi Művelődési Központ koncerttermében. A Filharmónia bérletsorozat második koncertjén talán a csilláron is csüngtek volna, amennyiben lett volna ilyen. Volt viszont a rendezők jóvoltából egy erre az alkalomra épített, nagyobb színpad, amelyet kényelmesen „belakhatott” a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának 23 tagú Vonós Kamarazenekara, és a fellépő szólisták: Laluska Zoltán hegedűművész, Pusztai Anikó fuvolaművész és Roskó Bernadett hárfaművész.
„Nem hiszem, hogy sűrűn előfordul, hogy egy komolyzenei koncert előtt már egy órával kikerül az ajtóra a minden jegy elkelt tábla” – köszöntötte Nagy Krisztina, az est műsorvezetője a zsúfolásig megtelt terem közönségét. Alaposan bemikrofonozott színpad, és kamerák hada jelezte, a nem mindennapi élményt ígérő koncertről hang- és tv felvétel is készül. Elsőként a Kosztándi István hangversenymester vezette kamarazenekar mutatkozott be Mozart D-dúr divertimentojával. Az eredetileg vonósnégyesre íródott, három tételes művet ma inkább kamarazenekarok játsszák, s ezért a felállásért az orosházi közönség is hálás volt, hiszen csak ritkán van alkalma nagyobb létszámú együttes zenekari hangzásában gyönyörködni.
Zenei élményünk kiteljesedése mégis akkor következett be, amikor színpadra lépett az egykori orosházi zeneiskolás, a ma már Mozart szülővárosában, Salzburgban élő hegedűművész, Laluska Zoltán. Az 1775-ben íródott öt salzburgi hegedűverseny utolsó darabjával, az A-dúr hegedűversennyel kibontotta a csillogó szemű, érdeklődő közönség lelkében az élő Mozart-muzsika élvezetének páratlan élményét. Percekig tartó vastapssal köszönte meg érett, kifinomult, dinamikus előadását a zeneszerető és értő közönség.
A jó dramaturgiai érzékkel megtervezett, már-már fokozhatatlan élményeket nyújtó előadás azonban itt még nem ért véget. A szintén orosházi, ám hosszú évek óta Spanyolországban élő fuvolaművész, Pusztai Anikó darabválasztása révén ezúttal egy másik, viszonylag ritkán hallható hangszer, a hárfa is helyet kapott a színpadon, amelyet Roskó Bernadett szólaltatott meg. Amikor felcsendült Mozart C-dúr versenymű fuvolára és hárfára című darabja, egyszerre szétáradt, majd a terem minden szegletét megtöltötte a testet-lelket gyönyörködtető, méltóságot, mégis könnyedséget, játékosságot is sugárzó muzsika. Pusztai Anikó magával ragadó, mondhatni spanyolos temperamentumú, karakteres játékát szépen ívelt, igényes, kimunkált megszólalással segítette a zenekar. Az előadás színvonalát, a szólisták és a hangversenymester felkészültségét dicséri, hogy e szerkezetileg bonyolult művek előadására a zenekarok legtöbbször csak karmesterrel vállalkoznak.
Méltán érezhettük azt, hogy jó hangulatú, emlékezetes előadással ajándékoztak meg bennünket a valaha Orosházáról indult, de mostanra már világjáróvá lett profi muzsikusok. Tették ezt azzal a túláradó ifjúi erővel, szertelen jókedvvel, vidám játékkal, amellyel a 255 éve született Mozart is alkotott.
