Négy év a polgármester szemével

Hivatali idejének lejárta előtt az elmúlt négy év értékelésére kértük Németh Béla polgármestert, aki 2006. október 3. óta a város első embere. Néhány héttel ezelőtt jelentette be, hogy polgármesterjelöltként nem kíván indulni, de képviselőjelöltként megméretteti magát körzetében, ahol húsz éven át eddig mindig megválasztották.
2006-hoz képest mennyiben más ma Orosháza? Mik azok a leglényegesebb változások, amelyeket polgármesterként kezdeményezett?
Nézze, hivatalba lépésem napján lebontottuk a sokat bírált „üvegkalitkát”. Nem elefántcsonttoronyban dolgoztunk. Piacra, meccsekre járok, kerékpározom, naponta találkozom az orosháziakkal, nemcsak fogadónapon. Úgy érzem, sikerült a bosszú, a félelem légkörét felszámolnunk. Ma Orosháza lakossága sokkal nyitottabb. Saját értékeire, hagyományaira egyre inkább rátaláló közösséggé vált. Ünnepei, kulturális és sportprogramjai élettel töltik meg a közösségi tereket. Az ember közösségi lény, természetes igénye a társas együttlét. Az egyházakkal is kiváló együttműködést alakítottunk ki. A megye „sport-fővárosa” vagyunk, lélekszámunkhoz mérten országosan is az egyik legtöbbet áldozzuk erre a célra. Néhány napja magyar bajnok birkózóinkat ünnepelhettük, de vannak világraszóló sikereink is. Csak idén eddig tizennégyen állhattak fel az Európa- és világbajnoki dobogókra.
Négy év óta az ellenzék folyamatosan hangoztatott vádja, hogy a város fejlődése megtorpant, nem használta ki a lehetőségeit, nem, vagy rosszul pályázott, és még sorolhatnám…
Talán hitelesebb volna részükről ez a vád, ha nem ültek volna ott a döntéshozó testületekben – Lampert Mónika szavaival élve – „megfelelően erős jogosítványokkal”. Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba! A világgazdasági válság nem állt meg az Orosháza táblánál, sőt! Párosult egy pazarló, korrumpálódott, hatalommániás elit katasztrofális kormányzásával, amely erkölcsi káoszba, az összeomlás határára taszította, eladósította hazánkat. 2006 októberétől – a gazdasági kényszerűségen túl – a kormányzat kiszorítósdit, mondhatni gazdasági háborút is folytatott a választók akaratából ellenzékivé lett önkormányzatokkal, amelyhez a helyi politika bukott emberei jó partnernek bizonyultak. Az elvonásokat ők is megszavazták a parlamentben, majd átsétáltak a fejlesztési tanácsokba, ahol pályázataink javarészét rutinosan elgáncsolták, hazatérve pedig számon kérték Orosháza fejlődését.
Milyen mozgásterük maradt ezek után?
Mivel az állami normatívák csökkentése mellett a kormány egyre több állami feladatot is az elszegényedő önkormányzatok nyakába vart, s ezekhez többletforrást nem biztosított, így kénytelenek voltunk egy sor költség-hatékony, szerkezetátalakítási intézkedést is meghozni. Egy intézménybe vontuk össze a város általános iskoláit, biztosítva önálló arculatuk megőrzését. A Mezgé működtetési költsége viszont egyre nagyobb terhet jelentett. Veszélyeztette kötelező feladataink ellátását – az általános iskolák, óvodák, bölcsőde, egészségügyi intézményeink működtetését –, így megyei fenntartásba adtuk. A könyvtár a megújult művelődési központban kapott helyet, amely 2008-tól a városi képtárat is üzemelteti. Sokat vitatott intézkedések voltak ezek, de az idő minket igazolt. Nemcsak olcsóbbá, de hatékonyabbá is vált a működésük, több maradt felújításra, fejlesztésre.
Mit tart a város életében meghatározó, különösen fontos eredménynek az elmúlt négy évben?

A legfontosabb, hogy ebben a nehéz időszakban is képesek voltunk Orosháza pénzügyi stabilitását, költségvetési egyensúlyát úgy megőrizni, hogy fejlődni is tudjon. A város 2006-os, 35 milliárdos vagyona könyv szerinti értéken 4 milliárd forinttal gazdagodott, de az elszámolásba még be nem került tételekkel ez valójában hét milliárdos növekedést jelent. Egy kivételével az összes óvodánk megújult, felújítottuk a Czina és az Eötvös iskolát. Folytatódott a panelprogram, megújult autóbusz pályaudvart, birkózótermet avattunk, műfüves pályákat építettünk, kerékpárúttal, parkolókkal, játszóterekkel gazdagodtunk. Tiltakozó akciónkkal megmentettük vasúti szárnyvonalainkat és kórházunkat. Megújult a rendelőintézet, új krónikus osztályt alakítottunk ki, a sürgősségi osztály fejlesztése jelenleg is zajlik. A kórház sikeres pályázatának köszönhetően 1,6 milliárd Ft-ból hamarosan új műtőközpont épül. De említhetném a város szégyenfoltját jelentő Alföld szálló megvásárlását, amelynek elbontása még az ősz folyamán elkezdődik. Így lehetővé válik, hogy egy történelmi hagyományainkhoz méltó közösségi főtér épüljön, hiszen főtérpályázatunk már a második fordulós elbírálás előtt áll. Külterületi fejlesztésként megépült a kiscsákói és elkezdődött a Közép-dűlő út építése. Minden orosházit érintő siker a hamarosan elkezdődő 6,7 milliárdos szennyvízhálózat-bővítési, korszerűsítési program, amelyből 5 milliárd uniós támogatás. Tetemes fűtési költséget takarítunk meg Gyopároson a geotermikus energia felhasználását lehetővé tevő félmilliárdos beruházás megvalósulásával. Ugyanakkor a fürdőfejlesztést újragondoltuk. Nem megalomániás, öncélú beruházásokat erőltettünk, hanem egy élhetőbb, barátságosabb, komfortosabb várost akartunk, amelynek lakói jól érzik itt magukat.
Ön az Orosházi Kistérségi Társulás elnöke is egyben. Mit hozott ez a négy év a térség életében?
A társulás kilenc kistelepülése nálunk is komolyabb forráshiánnyal küszködik. Ez behatárolta lehetőségeinket. Ehhez mérten nagy eredmény a közös fenntartású orvosi ügyelet létrehozása, a házi jelzőrendszeres szolgálat megszervezése. Ezen túl működtettük a Kistérségi Gyermekjóléti Irodát és megnyitottunk egy kistérségi könyvtárat is, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Polgármesterként Ön valószínűleg utoljára ad interjút. Visszatekintve az elmúlt négy évre, milyen érzésekkel áll fel a városvezetői székből?
2006-ban, a választási győzelem utáni fórumon azt mondtam, úgy fogok dolgozni, hogy 12 év eltévelyedés után szálláscsinálói legyünk a jobboldalnak Orosházán. Az akkori sikert összefogásunk alapozta meg. Később voltak olyan pillanatok, amikor ez veszélybe került. De – miután az érintettek levonták ebből a tanúságot – ez az összefogás ismét sikert hozhat. Igyekeztem mindig a legjobb belátásom szerint cselekedni. Köszönöm munkatársaim eddigi segítségét, és köszönöm azon politikustársaim korrekt együttműködését, akik az orosháziak szolgálatát tartották elsődleges kötelességüknek. Ha a választók ezt méltányolják, eddigi tapasztalatommal, képviselői munkámmal a jövőben is városomat szolgálom.

-de-