Hétéves a város legrégebbi blogja

A Kisvárosi webnapló valaha etalon és igazi virtuális küzdőtér volt Orosházán. A napokban volt 7 éve, hogy elindult. Ennek apropóján a blog gazdájával, Korbely Györggyel beszélgettem.
Elöljáróban elmondanám, hogy pár évvel ezelőtt magam is aktív tagja voltam a Kisvárosi webnaplóhoz köthető fórumnak, emellett Gyurival régi az ismeretségem, és kiváló a szakmai kapcsolatunk. Ezért is a tegeződés.

Meglepetéééés

A Twitteren szembesültem azzal július 7-én reggel, hogy szülinapja van a blogodnak, hiszen korán reggel Forgó Imi csiripelte ezt világgá. Így elsőre mi jut eszedbe erről a 7 évről?
Nagyot néztem azon a reggelen, olyan volt a twitteres köszöntés, mint a való életben egy meglepetésparti: gyanútlanul éled a hétköznapi életed és egyszer csak több oldalról rádkiabálnak a barátaid: meglepetéééés. Csak éppen ez esetben stílusosan virtuális volt a köszöntés: Imi kiposztolta a twitterre, hogy hétéves a Kisvárosi blog, s mire felocsúdtam, egy csomóan csatlakoztak. Mitagadás, meghatódtam.
Maga a hét év nagyon fordulatos volt, hiszen 2003-ban egy helyét kereső újságíró voltam, akinek egy évvel korábban megszűnt a munkahelye (Békés Megyei Nap), mára pedig a konkurens kiadó online portfólióját építgetem a kollégáimmal. Persze ez nem volt egyenes, de főleg nem tudatos út: időközben rádióztam, saját kis céget alapítottam, marketinges másoddiplomát szereztem. És nem utolsó sorban: akkor “még csak” 39 éves voltam, most pedig héttel több…

Egyáltalán mi vitt rá arra, hogy blogolni kezdj?
Ugyanaz, mint más webes alkalmazások használatára: a kíváncsiság. Túl sokat nem tudtam még a blogokról, egyszer aztán elolvastam Bodoky Tamás egy interjúját az Indexen, de lehet, hogy a MaNcs-on egy amerikai sztárbloggerrel, aki nagyon érdekeseket mondott. Akkoriban indult a Freeblog.hu, regisztráltam és elkezdtem összevissza írogatni. Ez még Magyarországon annyira a hőskor volt, hogy fogalmam sem volt, mit kell csinálni. Aztán ráéreztem az ízére, nagyon megtetszett az új kommunikációs mód, mert korábban olvasóként és újságíróként is inkább a kötetlenebb formák híve voltam. Máig nagyon kedvelem azt a fajta könnyed, pimasz stílust, amit Hunter S. Thompson és általában a Rolling Stone magazin szerzői honosítottak meg az újságírásban, itthon pedig a legendás Magyar Narancs-gárda (Vágvölgyi B. András, Para-Kovács, Winkler, Bakáts, Seres), később az Internetto-Index vonal vitt tovább, élükön Uj Péterrel.

Városvezetők is elkezdhetik

Ha jól tudom, Orosházán te voltál az első blogger. De legalábbis abban mindenképpen első, akinek nagy lett az olvasótábora. Ennek mi lehetett a titka?

A nagy olvasottságnál azért nem kell túlzottan nagy számokra gondolni, napi 2-3-500 látogatóról volt szó, ami azért egy viszonylag gyenge internetellátottság mellett nem volt rossz. Bár már akkor is ismertem a korabeli webmarketinges trükköket, ezekkel nem, vagy csak nagyon kulturáltan éltem a látogatottság kedvéért, viszont valahogy jókor volt jó helyen a Kisvárosi blog. Egyrészt a hőskorban meglehetősen erős blogháló alakult ki, azaz az ország minden pontjáról olvasgattuk mások blogjait és tanultunk egymástól, így kiakult egy jó kis közösség, melynek tagjai közül a mai napig olvasgatják a Kisvárosit.
Az ősbloggerek mellett a látogatók másik részét azok az orosházi barátok, ismerősök (később ismeretlenek) jelentették, akiknek fogalmuk sem volt ugyan a blogszféráról, de érdekelték őket azok az agymenések, amiket elkövettem. És ne feledkezzünk meg a “legfontosabb látogatóról”, a Google-ról sem: ez a kereső nagyon sok látogatót hozott már abban az időben is, amikor még a szakma nem foglalkozott keresőmarketinggel és nem voltak ilyen tudatos SEO-stratégiák, mint mostanség. Egyszerűen arról volt szó, hogy a blogokat imádta akkoriban a Google motorja (tudtommal mára finomítottak az algoritmuson), mert sűrűn frissültek és gyakorlatilag a főoldalon minden releváns infó megtalálható volt.
Én még emlékszem arra az időre, amikor a Kisvárosi webnaplóhoz tartozó fórumon a mostani orosházi városvezetők is írtak. Neked mi maradt meg ebből az időszakból?

Akkoriban még nem volt divat kommentelni a blogposztokat, de mindenképpen fontosnak tartottam az olvasói interakciót, ezért regisztráltam egy ingyenes fórumot az SG.hu-n és összekapcsoltam a bloggal. Jó kis játszótér volt, ami később a fejemre nőtt, nagyjából ugyanazokkal a problémákkal kellett szembenéznem, mint most az online szerkesztők nagy részének: elszabadult a pokol, ezért először társmoderátorokat vontam be, később regisztrációhoz kötöttük a hozzászólás lehetőségét, végül amikor végre a Freeblogon is lehetővé vált a kommentelés, elsorvasztottam azáltal, hogy lekerült a linkje a blog főoldaláról.
Nagyon vicces volt: éppen a hetekben kerestem valamit a Google-lal és bejött a jó öreg Kisváros webnapló fórum és jókat kuncogtam, hogy mik is folytak ott. Igen, tényleg: a mostani orosházi csúcsvezetés (Németh Béla, Dancsó József, Molnár Béla és még jónéhány fideszes) még ellenzékiként rendszeres szerző volt a fórumon, sőt Németh Bélának annyira megtetszett ez a blogdolog, hogy 2006-os kampányának részeként maga is vezetett ilyet, tudomásom szerint komoly sikerrel.

„A fórum már-már politikacsinálóvá vált”

Ez a fórum sok kényes témát boncolt a 2006-os választások előtt és bizony én is azt vallom, mint @kalmanlaca, hogy sokan a te fórumodon “szocializálódtak” netügyileg és a te fórumod és blogod volt itt Orosházán a netes etalon. Te ezt hogy élted meg akkoriban
Valóban, te is sokat publikáltál 🙂 Egyébként jól hangzik ez a netügyi szocializáció dolog és köszönöm is, ha így gondoljátok, de mindig zavarba jövök ettől a guru-cimkétől. Természetesen nem volt semmiféle missziós cél, sőt idővel beláttam: a fórum eltér az eredeti elképzeléstől és már-már politikacsinálóvá vált, én pedig nem akartam/akarok közvetlen vagy közvetett módon beavatkozni a folyamatokba. Akkor rettentem meg igazán, mikor egy sokat bírált helyi vezető a fórumon kapott osztások miatt mondott le tisztségéről. Rájöttem, hogy a fórum olyan információs hatalom, ami időzített bomba is lehet, ezért inkább lehúztam a rolót.
A blog persze más, itt minden szóért én vállalom a felelősséget és naná, hogy elmondom, amit gondolok. Viszont ez a közéleti vonal túl van misztifikálva: ha visszanézed, a posztok nagyobbik része nem erről szól, hanem médiáról, internetről, kultúráról, zenéről, biciklizésről, a kutyáimról és ezer más dologról – és nagyon-nagyon picit a magánéletemről.

Egy ideje nem Orosházán élsz, a blog már Kisvárosi blog néven fut, de azért elég sokszor posztolsz Orosházáról. Miért?
A névváltoztatás magyarázata egyszerű: időközben átértékelődött a blog kifejezés tartalma, korábban valóban jó szó volt rá a webnapló, ám mára ennél jóval több és összetettebb a jelentése, így a blog legjobb fordítása az, hogy blog.
Fizikailag valóban ritkán fordulok meg Orosházán, viszont rengeteg barátom él ott, a városban működik a cégünk – és van ott egy eladó családi házunk, ha érdekel valakit :). 22 évet, amennyit ott éltem egyébként sem lehet egyik napról a másikra kitörölni, nem is cél természetesen. Nem azért költöztünk el, mert nem szerettünk ott lenni, hanem három év után feladtam a napi nyolcvan kilométeres ingázást Orosháza és Békéscsaba között, úgy gondoltam, inkább hasznosabb dolgokkal töltöm ki azt a napi nyolcvan percet, amit elvitt az autókázás, ráadásul a feleségem is Békéscsabán dolgozik, a gyerek oda járt óvodába, így tehát két autó rótta a kilométereket teljesen értelmetlenül. Orosházáról akkor posztolok, amikor van olyan dolog, amit a várossal, vagy az ott történtekkel kapcsolatban el akarok mondani.

Orosháza erős a neten

2005-ben a hírblog kategóriában a harmadik, egy évvel később a közéleti blogok kategóriájában első lettél a Goldenblog versenyen. Mit jelentett neked ez az elismerés?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hízott a májam a boldogságtól, de tisztában voltam azzal is, hogy mindez nem több az Andy Warhol-féle privát 15 perces hírnévnél. Nyilvánvalóan adtak ezek a díjak olyan megerősítést, hogy jó, amit csinálok, bizonyos dolgokról egészségesen gondolkodom, illetve tulajdonképpen hasznosan töltöttem vele az időmet, ha már a szakma kiemelkedő személyiségei és az olvasók is így gondolják. Továbbá másoknak is példa lehet, hogy itt az Alföldön, a Viharsarokban is lehet jó és másoknak fontos dolgokat csinálni – ráadásul egy olyan tipikusan urbánus műfajban, mint a blogolás. Hátha nem lesz annyi frusztált és kishitű ember, akik mindig a magyar vidék elnyomásáról delirálnak.
Már korábban is hangsúlyoztad, hogy Orosháza kiemelkedően erős a neten a blogok és minden egyéb közösségi aktivitás terén. Szerinted ez miért van így?

Ezt nem csak én látom így, hanem nagyon sok nem orosházi barátom, kollégám is, elég csak a Földiek blog nagy sikerére gondolni, vagy arra, hogy az oroshaza.lap.hu blog rovata meglehetősen gazdag kínálatot mutat. A legfrissebb pedig Tsabeeka első helye az it-kategóriában (ami közvetve mégiscsak orosházi siker), illetve Tóth Margit blogjának bejutása a gasztro-életmód döntőbe. Az okokról csak találgatni tudok. Lehetséges magyarázat az lehet, hogy a városban korábban viszonylag komoly médiafegyelem uralkodott, a városi lapba gyakorlatilag be sem engedték a hatalomtól eltérő véleményeket, így nyilván felértékelődött az alternatív nyilvánosság. A kereskedelmi rádiók erre nem voltak alkalmasak, hiszen az ő dolguk a szórakoztatás, a megyei lap lehetőségei korlátozottak, maradt hát az akkoriban tömegessé váló internet, amelyhez nem kell sem pénz, sem különösebb szakértelem. Így akinek közlendője volt, fogta magát és regisztrált a Freeblogon, a Blog.hu-n és más ingyenes tárhelyeken, aki pedig nem akart blogolni, az olvasgatta ezeket és hozzászólt, ha volt véleménye valamiről.
Mára egyébként a blogvilág már nem azt jelenti, mint néhány éve, hiszen megjelentek a jóval gyorsabb és hatékonyabb kommunikációt lehetővé tevő mikroblogok – a Twitterről már beszéltünk, de ott van még a Tumblr, a Posterous, illetve az Origo gőzerővel fejleszti a PostR-t és persze itt van a Facebook, ami sok tekintetben alternatívája a blogoknak, például vannak kampányok, amelyekre két éve még blogot indítottak volna a marketingesek, mára sokkal célszerűbb létrehozni egy Facebook Page-et – én például többek közt ezek segítségével passzoltam el három kiskutyát, természetesen ingyen.
Most éppen merre vagy és mit csinálsz?
Immár a Kisvárosi blog nevének első tagja is hibádzik, mert Békéscsabán töltöm napjaim nagyobb részét, ami azért mégsem nevezhető kisvárosnak, legalábbis alföldi léptékben semmiképpen. A Népújság Kft. alkalmazottjaként a Beol.hu online szerkesztőjeként dolgozom, mellette háromhetente a Békés Megyei Hírlapot is szerkesztenem kell, mi ugyanis már most ízlelgetjük az integrált szerkesztőségi modellt, amikoris a papíralapú és az online médium együtt próbálja megfejteni a 21. századot.
Új otthonunk viszont az agglomerációban, Telekgerendáson van, ami ugyebár falu, így vicces továbbra is Kisvárosi blogot vezetnem. Erősen gondolkodom, hogy megváltoztatom a blog nevét, talán Alföldi blogra. De ez legyen a jövő zenéje, hiszen valójában nem a cím számít, hanem a tartalom, remélhetőleg lesz ismét olyan termékeny időszak, mint az indulástól számított 3-4 évig volt, amikor a meglévő kreatív energiák többségét nem a munka vitte el, olykor erőn felül, hanem jutott idő mindenre, ami fontos az ember életében.

Korbely György
1963, Szarvas
Iskolai végzettség: Postaforgalmi Szakközépiskola, Sarkad; Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, pedagógia szak; Kodolányi János Főiskola, nemzetközi marketing szakértő.
Korábbi munkahelyek: Magyar Posta (postai alkalmazott), Merian Rt: (számítógépes operátor), vállalkozó, Békés Megyei Nap (újságíró), Rádió 47 Békés megye (szerkesztő-riporter), iPont Consulting (tartalomfejlesztési vezető)
Jelenleg: Népújság Kft. (online szerkesztő), Hegyalja Fesztivál (civilprogram-szervező)
Nős, 2 gyermeke van