Korábban Vörös Démon volt, azóta viszont azt mondja, szelídült. A Vörös Veszedelem nevet úgy kapta valakitől, aki jól ismeri. Blogja is ezen a néven fut. A maga szórakoztatására kezdett írni, de folyton rágták a fülét, hogy indítson blogot. Emellett az ejtőernyőzés szerelmese, és kipróbálta már a sportlövészetet és a hőlégballonozást is. Ő Tóth Kata.
Bár sosem láttam korábban, mégis könnyű volt felismeri őt találkozónk helyszínén. Vörös haj, nyakában egy szárnyat ábrázoló medál, csuklóján tetoválás freedom felirattal és ejtőernyővel. Igen, ő az. A nő, akit egy olvasónk ajánlott figyelmünkbe a következő érdeklődést felkeltő mondatokkal: „Igazán izgalmas nő, aki motivációs példaként áll több középkorú nő előtt. Érdekes, színes egyéniség. De ami a legjellemzőbb rá: 158 cm szívből áll az egész nő.”
– Tavaly a születésnapomkor lett vége egy kapcsolatomnak, és ebben az időszakban egy beszélgetést is hallottam, ami két negyvenes, macsó férfi között zajlott – kezdte Kata. – Korombeli nőkről beszélgettek. Azt ecsetelték, hogy mi csak lecsófőzésre és gyereknevelésre vagyunk jók. Na én berágtam. Elhatároztam, hogy innentől kezdve élni fogok. Ami a csövön kifér, amit eddig nem mertem megtenni, az most már jöhet! Úgy gondolom, a velem egykorú, 50-60 éves nőket nem szabad leírni. Ebben a korban is ragyogó, sikeres nők lehetünk. Már ott a lehetőség a jótékony önzésre, mert a gyerekek addigra kirepülnek. Nekem is van egy lányom, és támogat ebben engem – folytatta.
Boldogságlista élményekkel
Kata elkezdett ejtőernyőzni. Gyanítja, a tanulók között ő a legkorosabb. Kecskeméten talált egy szuper csapatot, tagjai szinte már családtagok lettek a számára. Egy huszonéves fóbiát szeretett volna legyűrni, ezért kezdett el tavaly nyáron tandemezni. Az idén ugrotta az ötödiket, és a fiúk, mikor megtudták, hogy ez már a sokadik tandeme, azt mondták neki viccesen: „Húzz el vizsgázni, mert mi nem cipeljük tovább a fenekedet.” Megnyugtatták, hogy ebben a sportban nincsenek korlátok. Sajnos jelenleg egy ebből fakadó sérülés miatt hanyagolnia kell az ugrásokat.
A tandem mellett a sportlövészetet vált a szenvedélyévé. Tervei között szerepel a jövőben a sziklamászás is. Nincs bakancslistája, csak boldogságlistája. Ami valóra válik, az ott marad, nem törli ki, csak pirosra színezi. Kata elmondta, hogy mikor elkezdte írni a listát, még nagyon sok anyagi dolog is volt rajta. Most már csak élmények szerepelnek. Például utazások.
– Egy szombat reggel nyújtózkodtam az ágyban, és azt mondtam mindenféle előzmény nélkül. „Na jó, akkor el kellene utazni Kubába.” Soha nem volt tervben, nem tudom, honnan jött. A következő évben ez meg is valósult. Az első hajnalon, amit Havannában töltöttem, néztem az embereket. Rádöbbentem, hogy nekem itt a helyem. Nem éreztem magam a két hét alatt egyszer sem turistának. Nagyon nagy ott a szegénység, mégis boldogok az emberek. Visszavágyom. Az ott élők mentalitása óriási hatással volt rám. Összetartanak, segítik egymást az emberek. Hálásak és örülnek annak a kevésnek is, ami van – hangsúlyozta Kata.
Blogja nagy népszerűségnek örvend. Úgy tartja, a téma az utcán hever. Bármi megihleti.
– Sétál az apuka az utcán kézen fogva a kislányával, és elkapok egy mondatot, egy nézést, egy gesztust. Látok egy idős házaspárt, ahol a bácsi belesúg valamit a néni fülébe, és ő elkezd kacarászni. Valami előtör belőlem, és elkezdek írni – meséli.
A karácsonyi felajánlás ő maga
Kata célja buzdítani a középkorú nőket arra, hogy merjenek élni. Édesapját idézve így fogalmazta meg: „Ötven és a halál közt is van élet. Nem is akármilyen.”
– 53 éves vagyok. Három évvel ezelőtt, nem sokkal az ötvenedik születésnapom után veszítettem el az apukámat. Az utolsó beszélgetésünkkor azt mondta nekem: „Kislányom, próbálj meg élni, mert egy reggel arra fogsz felébredni, hogy elaraszolt melletted az élet, de nélküled.”
Saját hobbijai mellett mások segítése is központi helyet foglal el az életében. Főként beteg gyerekeket és családjukat támogatja.
– Azért segítek és adományozok, mert önző vagyok, hiszen ez nekem nagyon jó. Sohasem gondoltam volna, hogy ekkora szükség lehet a segítségemre. És itt nem feltétlenül pénzről van szó. Lehet ez annyi is, hogy ha van kocsid, el tudod vinni a családot az orvoshoz egy vizsgálatra – emelte ki Kata.
A karácsonyt idén Kata egyedül töltötte volna az otthonában. De mivel ez az opció nem volt túl csábító a számára, így ismét önzetlen jótékonykodásra szánta el magát.
– Felajánlottam az Orosházi Kórház gyermekosztályának, hogy ha lenne benn akár csak egy gyermek is karácsonykor, aki mellett nincs senki, akkor keressenek meg engem, és rendelkezzenek velem. 24-én, 25-én, 26-án is. Megyek olvasni, szórakoztatni, bármit. Így lenne értelme a karácsonyomnak – tette hozzá Kata.
