Gyógyuló trianoni sebek?

90 éve született meg a trianoni békediktátum. A tragikus évforduló alkalmából Fehér Borbálát, a Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium igazgatóját, történelem szakos tanárt kérdeztük arról, mi történt velünk 9 évtizede és begyógyulhatnak-e a nemzet testén ütött sebek.
Mit jelentett hazánk számára a 90 évvel ezelőtt megkötött trianoni békediktátum?
– Nehéz és szomorú feladat lenne tragikus történelmi veszteségeinket összehasonlítani. Mohács, Majtény, Világos mellett – sajnos – Trianon alapjaiban rázta meg hazánkat. Míg Mohácsnál „nemzeti nagylétünk” veszett el, s középhatalomként folytatódott történelmünk, Trianon után a nagyhatalmak politikai elképzeléseinek kiszolgáltatott kisállammá lettünk. Az ország elveszítette területének 2/3-át, és lakosságának jelentős hányadát. Elszakadt a magyarság 32,5%-a! Azok a magyar vezető politikusaink, akik Trianonban megpróbálták a lehetetlent, esélytelenek voltak a magyar érdekek érvényesítésében. Az antanthatalmak azzal fenyegették Magyarországot, hogy amennyiben megtagadja a békeszerződés aláírását, akkor a román hadsereget rászabadítják az akkor már védekezésre képtelen országra. Az országot nemcsak arra kényszerítették, hogy ratifikálja a szerződést, hanem arra is, hogy törvénnyé tegye. Ez a törvény úgy kezdődik, hogy „Tekintettel a kényszerhelyzetre…”(1921. évi XXXIII. Törvény első paragrafus.) Vagyis a békeszerződést ráerőltették Magyarországra, holott a legalapvetőbb jogi szabályok szerint csak a szabadon vállalt szerződések érvényesek.
A mai magyar történelemoktatásban megfelelő hangsúlyt kap ez a történelmi esemény?

– A rendszerváltozás óta jelentősen javult a helyzet. Az ún. szocializmus idején a marxista történelemszemlélet igyekezett ezt a problémát megkerülni, az erre utaló dokumentumokat eltüntetni. Például József Attila „Nem, nem soha!” c. versét kiiktatták a versesköteteiből. Ma már megfelelő ismeretanyag áll rendelkezésünkre, a megfelelő hangsúly elsősorban a tanárok szemléletén és hozzáállásán múlik. Pár éve a diákok kerestek meg bennünket azzal a kéréssel, hogy ezen a napon legyen megemlékezés. Nekik köszönhetően negyedik éve szólal meg június 4-én a harangunk a gyászos emlékezetű béke aláírásának napján. A rádión keresztül tanulók idézik fel az igazságtalan békediktátum adatait. A megemlékezés mindig imádsággal zárul.
A mai ember érti-e a trianoni döntés jelentőségét? Ha nem, hogyan lehetne ezen változtatni?
– Ennek a döntésnek a jelentőségét a legtöbben érzelmi alapon közelítik meg. Ez érthető és elfogadható. A tudatos történelemfelfogáshoz egyre több kutatási anyag kerül birtokunkba. Ha ezeket sikerül széles körben terjeszteni és megértetni, akkor megváltozhat a társadalmi felfogás Trianonról. Meggyőződésem, hogy mai diákjaink már többet tudnak erről a témáról, mint szüleik, vagy nagyszüleik tudhattak.
A kettős állampolgárság megszavazása enyhítheti-e a trianoni sebeket?
– A 2004-es elszabotált népszavazás felszaggatta ezeket a sebeket. A parlament határozatával megteremtette az esélyét annak, hogy valóban elkezdődjön egy új korszak, ami már nem a kirekesztettségről szólhat.
Ön egyetért-e azzal, hogy nemzeti emléknap lesz június 4-e? Mit jelképezhet ez a nap?
– Nagy szükség lenne a nemzeti összefogásra, arra is, hogy újra tanuljuk Illyés Gyula ide kívánkozó meghatározását: a soviniszta mindig jogot sért, a nacionalista mindig jogot véd. Ezt a történelmi leckét nemcsak nekünk, hanem a Kárpát-medence minden lakójának újra kell tanulnia.

A trianoni békeszerződés az I. világháborút lezáró, Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként, a háborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban győztes antantszövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait.