Két óra alatt a Föld körül

Ezt ígéri Vujity Tvrtko az orosháziaknak, április 14-én estére. Pokoli történetek, Angyali történetek – a megjelent könyveit idéző címekkel olyan helyszínek és sorsok válnak ismertté, amelyek semmiképpen sem mondhatók szokványosnak.
– Az orosházi közönség egy olyan estére számítson, amit nem fog elfelejteni– ígéri a műsorvezető-riporter. – Lesznek könnyek és örömkönnyek, mély gondolatok és harsány nevetések. Aki eljön, nem bánja meg, ígérem! Van egy különlegessége is az aznapi előadásnak. Műsorvezető társam és a stúdión kívül is nagyszerű barátom, Demcsák Zsuzsa részben orosházi, a nagyszülei ott is élnek. Nagyon szeretem Zsuzsát, tényleg az életem része ez a tündéri hölgy, ezért különös szeretettel megyek önökhöz és meg is látogatom a Demcsák famíliát!
Milyen vidékeket járhatunk be az est során?
Beutazzuk a Földet Észak-Koreától Ausztráliáig, Amerikától Fekete-Afrikáig az egész világot, mind az öt földrészt és hazánkat is. Eljutunk a világ legzártabb diktatúrájába, megmutatom a föld legidiótább diktátorát, a csernobili halott várost, fekete Afrika szépségeit és nyomorát.
Hogyan „botlik” bele az emberi sorsokba? Hogyan derül ki, melyik történetben van „sok”?

Minden tizedik történetem szól csak valamilyen veszélyes helyszín bemutatásáról, mégis, sokan a veszély riporterének tartanak. Én inkább civil riporternek vallom magam, aki meg akarja mutatni a nézőinek – olvasóinak, hallgatóinak – hogy milyen nagyszerű is az élet és mekkora hétköznapi hősök élnek közöttünk.
Milyen tulajdonságai kell, hogy legyenek a riporternek, aki vonzza az ilyen történeteket?
Szeresse az embereket!
Hogyan dolgozza fel ezeket a sorsokat, helyzeteket, tragédiákat?
Mindig, csak és kizárólag a pozitív töltetet, az erőt, a megoldást keresem és mutatom be. Hősöket, példaképeket akarok állítani a magyar emberek elé. Annyi értéktelen celebet mutattunk már be mi, újságírók Magyarországnak. Én alternatívát szeretnék nyújtani, hogy lássuk: nem feltétlenül az a legnagyobb sztár, aki minden nap a bulvárlapok címoldalán tündököl!
A családja mennyit lát ebből: azon kívül, hogy sokat utazik, távol van, stb.,? Hogyan választja szét a két világot?
Mindenem a családom és nem vagyok tőlük többet távol, mint az a kőműves, aki vidéken kap munkát. Családom támogatása nélkül mindenesetre nem menne mindez.
A védjegyévé vált sapkája mennyire tudatos fogás? Hogy lett azzá?
Véletlen, és nincs különösebb oka. Van hajam, nem hiányzik a fél fejem, viszont sokan kérdeznek erről. Nem baj, ugyanis mellette el tudom mondani mindazt, ami nekem fontos, ami fentebb olvasható!