Papp Géza postagalambász a több mint 400 oklevele és díja után március közepén megkapta a Magyar Postagalambsportért bronz fokozatot is.
Papp Géza 1955 óta az Orosházi Postagalamb Sportegyesület P2 O aktív tagja. Azóta minden évben röptet. Géza bácsival a szakma egyik legfontosabb elismeréséről, a kezdetekről és erről a soha el nem múló szenvedélyről beszélgettünk.
Pontosan mióta foglalkozik postagalambokkal?
– 7. osztályos voltam, amikor az iskolaigazgató rábeszélt, hogy tartsunk galambokat. Akkoriban még rendőrségi engedély kellett ehhez, ami nekem nem volt, ezért két év után elkobozták a madaraimat. Néhány évet ki kellett hagynom, de mióta megkaptam ezt az engedélyt, azóta folyamatosan galambászkodom.
A rákóczitelepi ház udvarán jelenleg 82 verseny- és 32 tenyészgalamb van. Géza bácsi pontosan nem tudja megmondani, hány galambja volt élete során, de abban biztos, hogy még ezernél is több.
Hogyan és mire kell ezeket a madarakat tanítani?
– Könnyű tanítani ezeket a galambokat . Mikor a fiatal galamb elhagyja a belülről számolva harmadik vezértollát, akkor elvisszük őket 20 km-re, ott egyenként felengedjük őket, majd hazarepülnek. Aztán egyre növeljük a távolságot. A galambokat azért kell így edzeni, hogy a fejükben tudják azt, hogy mit kell tenniük. Csak agyban kell tanítani őket, fizikailag nem, hiszen megvan az az edzettségük, hogy akár az 1000 km-t is lerepüljék.
426 elismerést kapott az elmúlt 55 év során. Melyikre a legbüszkébb?
– A két olimpiai érmemre vagyok a legbüszkébb, amit két galambom ért el. Az egyik az orosháziak közül egyedüliként volt standardban a brüsszeli olimpián, mint a magyar csapat tagja. A másik a 34-es sötétkovácsolt tojó, ami sportkategóriában második lett a magyar csapat tagjaként. Lett volna egy harmadik galambom is a sport általános kategóriában, de akkor Orosháza le volt zárva a baromfipestis miatt, így sajnos nem juthatott ki a düsseldorfi olimpiára.
Mit gondol, miért önnek ítélték a bronz fokozatot?
– A Magyar Postagalambsportért bronz fokozatot az elmúlt 55 évért kaptam, vagyis az ez idő alatt országosan és nemzetközileg is elért eredményeimért. A Magyar Postagalamb Sportszövegség elnöksége ítélte nekem ezt a díjat, melynek március 13-án volt egy díjátadó ünnepsége is Budapesten a Ferencvárosi Művelődési Központban.
Mindent elért postagalambászként vagy ez a sport örök szenvedély marad az ön számára?
– A galambászat mindig a szenvedélyem lesz, csak a sárga föld választhat el engem ettől. Ennél szebb sport szerintem nem létezik. Úgy vélem, fenomenális, hiszen olyan versenyzőkkel kell dolgozni, akik nem tudják megmondani, hogy „te gazda, ne küldjél el, mert nekem most itt vagy amott fáj”. Ezt nekem kell megítélni, és ha jól ítélem meg, akkor jó az eredmény.
Április végén kezdődnek újra a röptetések. Papp Géza az elkövetkezendő négy hónapban 50 galambot röptet. A legrövidebb út 146 km lesz, mikor Pestimréről, a leghosszabb pedig 980 km, amikor Hamburgból repülnek haza galambjai.
