Azok a régi szép idők…(nézze meg videón milyenek is voltak)
Sokszor, sokan sóhajtanak imigyen, ha a jelen talmi kincsei elnyomni igyekeznek az igazgyöngyöket. A régmúlt dolgai megszépülnek, a feledés és a könyvtár pora elfedi azokat a fényeket, amelyek kellemetlen színét is megmutatják a világnak. Sőt, érdekes módon a múlt fonák, faramuci, olykor pikáns eseményeit is derűvel vonják be, a régi fotók halvány kontúrjai elmossák a bántó éleket.
httpv://www.youtube.com/watch?v=-99pss3rAqs&feature=player_embedded
Ha ma lopnak meg, az durva dolog, főleg, ha minket. Hogy régen is loptak, csaltak, hazudtak? Hát az ember már csak ilyen. De mégiscsak azok voltak a régi szép idők. Hogy melyik kor az a bizonyos régi, szép? Mindig ami elmúlt. „Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet…” szól a sláger, sokakban felidézve a múltat, amely végérvényesen elment, abba a megszépítő ködbe burkolózva.
Ennyit elöljáróban
arról, hogy mitől volt különleges hangulata a péntek esti, múzeumi rendezvénynek. A Múzeumok Őszi Fesztiválja befejező előadását láttuk, sokan, már amennyien beférnek a két terembe. Erostyák Zoltán muzeológusi és történelem tanári szerepe mellett (amelyet az előadássorozat létrehozásában vállalt), az előadásban megidézte az 50 éve elhunyt Jávor Pál alakját is, amikor táncsicsos diákjaival együtt korhű jelmezt öltött.
Az 1930-as évek viseletében villantották fel az akkori Orosháza képét, ahogyan a korabeli sajtó láttatta. Korunk pletykára éhes újságolvasója is megirigyelheti az Orosházi Friss Hírekben fellelhető csemegéket: büntetéseket káromkodásért, verekedésért, híreket kéménybe szorult titkos udvarlóról, magát őrültnek tettető delnőről, templomban hangoskodó iszákosról, és sorolhatnánk. De nem tesszük, hogy hagyjunk olvasnivalót a készülő könyvből, amelyet a következő hónapokban adnak ki éppen ebből a múzeumi gyűjteményes anyagból. Érdekes olvasmány azoknak, akik szeretnek letűnt korokban kalandozni, és nem utolsó sorban megismerni szülőhelyük múltját.
Most inkább
essen szó arról, milyen háttere van ennek az estének. A történelemtanítás olyanfajta kiegészítője, ami valóban élményszerűvé teszi a múlt megismerését, kilép az osztálytermi keretek és a gyakran alkalmazott módszerek egyszerűsége mögül. Nem könnyű – tudom meg Erostyák Zoltántól, nehezebb, mintha a járt utat választaná. De milyen jó, hogy nem (csak) azt teszi! Évszámokat biztosan nem fognak ettől jobban tudni a diákok az érettségin, de olyan emlékek fűzik ezekhez az estékhez, a múzeum épületéhez, a szülővárosukhoz, amelyeket nem lehet elvenni tőlük, és mással pótolni sem. És akkor még nem szóltunk azokról az idősebb nézőkről, akik a régi hírek, történetek hallatán a nagyszüleik által mesélteket élhetik újra. Örültek a lehetőségnek. Ők is.
