Érdekes életutat bejárt orosháziakat bemutató sorozatunkban Kárpáti Mária Közjegyzőtől Bagdi István gépészmérnök, gyárigazgató kapta a stafétát.
Mostani hősünk Orosházán született 1967-ben. A József Attila Általános Iskola elvégzése után következett számára a Táncsics gimnázium. Már viszonylag zsenge korában kiderült számára, hogy érdeklik a reál tárgyak, és jó érzéke van matematikához, fizikához. Következő, és mondhatjuk későbbi életét meghatározó iskolája a Miskolci Egyetem.
Gépészmérnök, géptervező lett, később pedig megszerezte a közgazdász diplomát is. Ötödéves volt az egyetemen, amikor megismerkedett egy akkor első éves hallgató hölggyel, akivel később komolyra fordult a kapcsolatuk, úgyhogy kapóra jött számára az egyetemen, a tanszékvezető által felajánlott tanársegédi állás.
-Elvállaltam, és elkezdtem gépelemeket, géprajzot, hidraulikát, akusztikát tanítani és egyben megvártam, míg a szerelmem is elvégzi az egyetemet. Azóta is együtt élünk, Erika a feleségem, és két gyermekünk édesanyja – kezdi a történetét Bagdi István.
Guardian
Szép és romantikus volt számukra ez az időszak, csak épp romantikából nem lehetett megélni, már ’95 táján sem. Közösen elhatározták, hogy valamelyikük szüleihez közel (Erika családja Hajdúböszörményben lakott) telepszenek le és keresnek „rendes” állást. Ennek eredményeképp jöttek haza Orosházára. Itt két lehetőség is adódott a fiatal gépészmérnök számára.
A Guardian ajánlatát fogadta el. Első feladatként a feldolgozóban, a viszonylag nagy selejtszázalékkal dolgozó öreg csiszológépek felújítását, korszerűsítését, átalakítását kapta.
-Ez idő tájt telepítette a gyár az új tükörgyártó sort. Ennek a gépészeti oldalát kaptam következő feladatként. Később, amikor a karbantartás vezető kiment Németországba gyárat építeni, én kaptam meg a karbantartás felügyeletét arra a másfél évre. Tulajdonképp szerencsés voltam, hisz szinte három évente új, nagyobb feladatot bíztak rám. Kipróbálhattam a termelést is, műszakvezető lettem az akkor leggyengébben teljesítő műszaknál, melyet két-három év alatt fel sikerült hozni a második helyre. Kicsit később pedig én lettem a termelés vezető – mesél a hunguardos évekről.
Új feladatok előtt otthon is
Időközben érkezetek a gyerekek. 1997-ben született Roland, aki jelenleg a műszaki egyetem másodéves gépészmérnök hallgatója Budapesten. Őt követte 2000-ben Anita. Ő most a Táncsics Mihály Gimnázium matematika-fizika szakon harmadikos, és közgazdász pályára készül.
-Kétségtelen, hogy a gyerekek érkezése új, és teljesen más jellegű feladatok elé állított, de szerencsére a párommal harmóniában ezek sem okoztak különösebb nehézséget. A munkahelyen is folytatódtak a kihívások. 2004-ben elérkezett a Gurardian orosházi gyárának a felújítása. Az akkori főmérnök a projekt elején megbetegedett és én kaptam a feladatot, hogy főmérnökként levezényeljem a felújítást. Komoly kihívás volt ez is, hisz ez egy komplex folyamat és előtte ilyen munkát még nem végeztem. Nagy segítség volt a gyár nagyszerű mérnöki csapata, így sikerült ezt is határidőre befejeznünk – folytatja István a történetet.
A gyárépítő
Főmérnöki, műszaki vezetői pozícióban dolgozott tovább egészen 2011-ig. Jöttek egymás után a feladatok, élvezte a munkáját és akkoriban úgy gondolta, ez egy nyugdíjas állás lesz számára. Az élet azonban nagy forgatókönyv író. Jött az újabb csavar…
-A Guardian vezetése úgy határozott, hogy Oroszországban épít új gyárat. Engem kértek meg ennek a zöldmezős beruházásnak a vezetésére, a gyár beindítására és működtetésére. Álltam azon a Rosztovhoz közeli kukoricaföldön, amelyen majd az a gyár fog állni, melynek én vagyok-leszek az igazgatója. A Guardian mérnöki csoportja végezte az építés műszaki részét, az én feladatom a kontroll volt, illetve összeszedni, alkalmazni, betanítani azt a teamet, akik működtetik az üzemet, akikkel elindulhat a termelés. Beszállítói, energiaellátási szerződések, stb. Másfél év alatt, rengeteg munkával felépült – emlékszik vissza meghatódottan István.
Átlagember számára szinte elképzelhetetlen egy ilyen nagyságrendű kihívás. Hősünknek is okozott néhány álmatlan éjszakát, de az ember életében ekkora, és ilyen szép feladat egyszer (vagy egyszer sem) adódik. Nem lehetett visszautasítani. Az első években még egyedül költözött ki Oroszországba, csak néha tudott egy-két napra hazajönni a családhoz egy kis erőgyűjtésre, pihenésre.
-Amikor beindult a gyár, és jöttek az eredmények, akkor költözött ki a család is két évre. A gyerekek jártak az orosz iskolába, közben magántanulóként letették a szükséges itthoni vizsgákat is. Életem egyik legszebb, legboldogabb időszaka volt. A gyerekek megismerhettek egy másik kultúrát és a nyelvvizsga is jól jöhet még. A feleségemnek nem tudok elég hálás lenni, hogy a karrierje feláldozásával lehetővé tette, hogy együtt lehessünk – teszi hozzá István.
Újra orosházi lakos
A boldog, oroszországi idők aztán véget értek. A Guardian, az amerikai tulajdonos megváltozása után már nem ugyanaz volt, mint amit Sápi Lajos irányítása alatt megszokott és megszeretett.
-Két „házasságot” kötöttem ’95-ben. Az egyiket a feleségemmel, a másikat a Guardiannal. Az előbbi örök, az utóbbit felbontottuk. Hiába voltak nagyszerű eredményeink Oroszországban, mégis bekövetkezett. Hazaérkezésem után több ajánlatot kaptam, közülük Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Porcelán egyik utódcégének, az Imerys Tűzállóanyaggyártó Kft. vezetését vállaltam el. Egy égetési segédanyagokat gyártó 250 fős céget vezetek tavaly ősz óta – fejezi be (egyenlőre) a történetet Bagdi István.
Orosházi lakos volt, kilenc évre miskolci lett, aztán újra orosházi, később hat évig orosz, majd tavaly óta ismét orosházi. E közben előbb a kissrácból fiatal mérnök, majd nagy büszkeségére gyárépítő, most újabb kihívás közepette igazgató lett. Boldog embernek mondja magát, vagy ami még ennél is több elégedettnek. A stafétát egyik kedves ismerősének, Patyiné Bogdánfi Ágnesnek adja tovább.
