A nagy egyházi ünnepek sorában – karácsony és húsvét után – a harmadik a pünkösd, melynek tartalma ugyanolyan fontos, mégis a legkevésbé ismert. A Szentlélek megérkezését, az egyház születésnapját ünneplik ekkor.
A húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik, annak emlékére tartják, hogy tanaik szerint Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. A húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is mozgó ünnep, amely alkalmasnak bizonyult a tavaszi és nyári napforduló ősi európai szokásainak és hiedelmeinek a továbbélésére.
A legjellegzetesebb pünkösdi népszokások: egyik ilyen az ügyességpróbákkal egybekötött pünkösdi királyválasztás (innen a szólás, hogy olyan, mint a pünkösdi királyság, ami arra utal, hogy rövid ideig tart.) A pünkösdölés a lányok, legények (kisfiúk és kislányok) falujáró köszöntése. A pünkösdi királynéjárás a Dunántúlon még ma is élő népszokás, ha nem is eredeti tartalmában és formájában.
Különböző rítusok és hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz hazánkban is, akárcsak a környező népeknél. Pl. Szeged vidékén nemcsak nagypénteken és nagyszombaton, de pünkösd hajnalán is fürödtek a lányok a Tiszában. Általánosan is úgy tartották, hogy a pünkösdi hajnali fürdés egész évre mentesíti az embert a kelésektől. Május elsején és pünkösd napján a szent kutak vizében mosakodtak vagy abból ittak.
A pünkösd termésjósló a gabonafélékre, valamint időjóslónap is. Az ünnep természetes jelképei a zöld ág és a rózsa, egyes helyeken pünkösdkor állítják a májusfát.
