Bánhidi Zoltán nyugdíjas zeneiskolai tanárt köszöntötték.
Bánhidi Zoltán fafúvós nyugdíjas zeneiskolai tanárt köszöntötte családja, egykori növendékei, volt úttörő fúvószenekarosok és a művészeti iskola nyugdíjas és jelenlegi tanárai. Lássuk a számok magyarázatát!
A családias hangulatú ünnepségnek két évforduló is aktualitást adott. Zoli bácsi ezen a napon ünnepelte 75. születésnapját és nemrég vehette át arany diplomáját azon alkalomból, hogy 50 évvel ezelőtt kapta meg fafúvós és szolfézs tanári diplomáját. Orosházán 42 évig dolgozott, 20 növendéket irányított zenei pályára. Családjában generációk óta benne él a zene szeretete, nagymamája Szegeden volt zongora tanár, édesapja Budapesten a Zeneakadémián végzett zongora és zeneszerzés szakon, majd Szegeden tanított. Lányai zenetanárként tevékenykednek, unokái, mind a hárman, örömmel játszanak hangszereiken.
Bánhidi Zoltán furulyát, fuvolát, klarinétot, oboát, fagottot és szolfézst oktatott, a megye számos zeneiskolájában is tanított. 1965-től fafúvós tanszakvezető, 1970-től 2000-ig igazgató-helyettese volt a zeneiskolának. Fontos szerepe volt az intézmény hírnevének kialakításban. 1973-ban megalapította a városi Úttörő Fúvószenekart. Az itt töltött évekre az egykori diákok felnőttként is szívesen gondolnak vissza. Kitűnő fagottos volt, mintegy 30 évig játszott a megye szimfonikus zenekarában.
Kiváló munkájáért 1973-ban Miniszteri Dicséretben részesült, valamint 1981-ben a Magyar Kultúráért kitüntetést kapta meg.
Az ünnepeltet először egy zenés ajándékkosárral lepték meg, melynek része volt a család, az unokák, a művészeti iskola tanárainak és növendékeinek muzsikája. Felléptek egy közös műsorszámban azok az egykori tanítványok is, akik Zoli bácsitól olyan életre szóló útravalót kaptak a zeneórákon, amely hozzájárult ahhoz, hogy a mai napig is örömmel veszik kézbe a hangszert és játszanak maguk és mások örömére, noha nem választották a zenélést hivatásuknak. A zenei pályán tevékenykedő tanárok és művészek közül először Pusztai Anikó videó bejátszáson keresztül mondta el jókívánságait és nyújtotta át zenés ajándékát. Németh József, Szabados Tóth Gábor, Lőrincz Anita, Kovács Beáta kamaraszámmal köszöntötték egykori tanárukat.
Tiszta szív és sok szeretet
A zenei produkciók mellett a volt tanítványok közül többen kifejezték köszönetüket azért a türelmes, következetes, önzetlen munkáért, amivel Zoli bácsi tanította őket, és amelyre évtizedekkel később is szívesen emlékeznek vissza. Mindezt talán Pázmány Péter szavaival lehet legjobban összefoglalni: „Nemes, szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok-sok szeretet.”
Szabados Tóth Gábor klarinét tanár:
– Ma sok szó esik a minőségbiztosításról a zenei oktatásban is. Abban az időben a minőségre az ő személye volt a garancia. Miután a főiskoláról kikerültem, ahol a klarinétozás minden fortélyát elsajátítottuk, nem volt tapasztalatom, hogy ezt a tudást hogyan lehet kisgyerekeknek átadni. Ekkor Zoli bácsi óráira gondoltam vissza, hogyan kezdett engem tanítani. A mai napig is szívesen mesélek a gyerekeknek ezekről az órákról.
Németh József köszöntőjének végén megjegyezte:
– Ez mai este nem jöhetett volna létre, ha Zoli bácsi nem indított volna el ezen a pályán bennünket.
