Emlékezetes kórushangversenyt tartottak hétfő este a koncertteremben. Minden túlzás nélkül remélem, és hiszem, hogy új korszak kezdődik az orosházi kóruséneklés történetében azzal, hogy Pörneki Attila kezébe került több kórust vezénylő (képzeletbeli) karnagyi pálca is.
A karácsonyi hangverseny során egy tucat művet dirigált, amelyek során kiderült: nagy változásokat idézett elő munkájával. Keze alatt a kórusok hangja olyan fényt kap, amit csak az sejt, aki jól ismeri az anyagot. A szobrász a követ, fát, ő a kórus hangjait, szólamait. A hangzatokat úgy teszi hallhatóvá, mint amaz a szobor formáit.
Az est programját a Kicsinyek Kórusa (Kardosné Bánhidi Éva) nyitotta meg, és adta meg az est lendületét. Mint mindig, tudtuk, hogy jó érzések várnak ránk, amikor megszólalnak. És nem csalódtunk. A Székács evangélikus iskola kórusa (Domjánné Szólik Anikó) szép dallamokkal folytatta a sort, és érdekes látványt nyújtott azzal, hogy talán a legnagyobb korosztálybeli eltéréseket mutatta. Szépen, fegyelmezetten, ugyanakkor bájosan mutatkoztak be a József Attila iskola diákjai (Versztóné Kiss Gabriella). A Czina és az Eötvös iskolák diákjai versekkel léptek közönség elé.
Ave Maria
A Táncsics gimnázium kórusa felé, engedtessék meg, hogy egy kicsit több figyelemmel forduljak, mert megtáltosodtak! Ez persze nem igaz, de jó szó arra, amit láttunk. Pörneki Attila 70-re emelve megduplázta a létszámot, és olyan lelket lehelt belé, ami nagy reményeket kelt a jövőt illetően. A „borsódzott a hátam” érzéstől a legnagyobb csodálatig jutottam, akárcsak a közönség, amely addig tapsolt, amíg az utolsó énekes is le nem vonult a dobogóról. Az ének léleknemesítő erejét tapasztalhattuk meg. Ezek nem a folyosón lődörgő tinédzserek voltak. Komoly, nemes lelkű fiatalokká lettek a zenében. A majdani érett felnőttek. A jövő zengte a műben: Krisztus megszületett! A nézők tapsa azt jelezte: ez már nem egy iskolai szereplés, ez már zenei élmény, amiért hálás.
A pedagógus nőikar szintén gyarapodott létszámban, hangzásban, jó volt velük újra megkapaszkodni az Ave Mariában. Mint ahogyan csak superlativusokat érdemel a táncsicsos lányokkal kiegészülve elénekelt Genfi Zsoltár is.
A finálé méltatására már nem maradt elég jelző, nem is kell. Annyit mégis le lehet, és kell írni, hogy az est minden fellépője énekkel fohászkodott: Ave Maria. Mintegy 300 énekes, mintegy 300 néző: félezernél is több ember egy légtérben együtt lélegzett a zenével. Állva tapsoló nézőket örökíthettek meg a jelen lévő kamerák, és ilyen nagyon ritkán van!
A hangversenyt megnézhetik a városi televízióban csütörtöktől, ismétlésben.
A hangverseny során köszöntötte a jelenlévőket Pusztai Lajos, a művelődési központ igazgatója, valamint Kovács Árpád kulturális tanácsnok. Kovács szerint amíg ilyen estéket ajándékoznak nekünk a gyerekek és a pedagógusok, addig büszkék lehetünk , hogy orosháziak vagyunk. Az ünnep kapujában együtt lenni valódi ajándék, és a várakozás hangulatát kiválóan szolgálta a rendezvény. Az est során közreműködtek: Tóth Judit, Lestyán Mihályné, Pörnekiné Csige Eleonóra.
A fent leírtak értékéből mit sem von le, hogy a kísérő szülők közül többen nem jutottak be a terembe, ami miatt elégedetlenek voltak. Az előtérbe kihelyezett tévén követhették a bent történteket, de az nem ugyanaz az élmény. Az ügyben nyilatkozva Pusztai Lajos igazgató elmondta: a hagyományos rendezvény szervezésén idén nem változtattak: minden iskola húsz tiszteletjegyet kapott, a fennmaradó belépőket lehetett megvásárolni. Ám a megnövekedett érdeklődés miatt a jegyek hamar elfogytak, így alakult ki az esti helyzet.
