Ritka az olyan ember, aki annyit tett volna az általa szeretett városrészért, mint Kissné Tarján Katalin. Az orosházi születésű nyugdíjas pedagógus egész életét meghatározza Rákóczitelep, hiszen ott él, ott tanult és ott tanított. Munkáját az évek során számos elismeréssel jutalmazták, az orosházi oktatás fejlődéséért, a rákóczitelepi lakosságért tett civil erőfeszítéseiért pedig április 24-én, a településalapítási ünnepségen, az Orosháza Városért elismerő címet kapta meg, mely ahogy mondta, mindennél többet jelent számára.
Születése óta Rákóczitelepen él, általános iskolás éveit is a városrészben töltötte Kissné Tarján Katalin. Első emlékei azzal kapcsolatban, hogy pedagógus szeretne lenni szintén az iskoláig vezethetők vissza. Az első osztály végén a környezetismeret munkafüzetben szerepelt a kérdés: Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Kissné Tarján Katalin pedig már ekkor azt a választ írta oda, hogy tanító néni.
– A tanítóm Boros Györgyné volt akkoriban, akit nagyon szerettem, így valószínűleg miatta fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy tanító legyek. Volt néhány kitekintés, érdekelt a fodrászat, a kozmetika, az ápolói hivatás, vagyis az emberekkel való foglalkozás vonzott, egy időben még a régészet is. Ezek azonban csak fellángolások voltak, mindig visszatértem a pedagógusi pályához – árulta el Kissné Tarján Katalin. – Az általános iskolában az élet alapjait, az emberséget sajátítottam el, majd a Táncsics Mihály Gimnáziumban a tisztességes munkavégzést, a fegyelmet és a tudás megbecsülését. A pályám során pedig mindent használni tudtam azok közül, amiket egykori pedagógusaimtól tanultam – tette hozzá.
A gimnázium végeztével Baján folytatta tanulmányait a Tanárképző Főiskolán, majd diplomája megszerzése után – hiába hívták több helyre – nem volt kérdés, hogy visszatér a rákóczitelepi iskolába tanítani.
– 1983. augusztus 1-jén kezdtem dolgozni az iskolában. Sosem felejtem el, hogy 21 évesen a főiskola után beültettek az osztályomba negyven gyereket, akik éppen csak kijárták az óvodát. Nem volt könnyű, de az biztos, hogy az első osztályomat sosem fogom elfelejteni. Nagyszerű gyerekek voltak, és ugyanolyan jó felnőtt is vált belőlük – mondta Kissné Tarján Katalin.
Az első huszonkét évben 1-2. osztályos gyerekeket, majd később már 3., illetve az 5-6. évfolyam diákjait is tanította. Az évek során rengeteg továbbképzésen vett részt, nemzedékek felnövekvő generációinak útját egyengette. Az oktatás mellett a városrész közösségi életét is erősítette, mindig nagy szerepet vállalt Rákóczitelep életében. Elmondása szerint óriási hálával tartozik néhai Mészáros Józsefnek, aki 2000-ben létrehozta az Esélyegyenlőséget Biztosító Alapítványt, amely a rákóczitelepi iskoláért jött létre, Lénárd Lászlónénak, akinek segítségével a település életébe is be tudtak kapcsolódni, valamit Orosz Lászlónak, aki mindig támogatta pályatársaival közös törekvéseit, melyek a rákóczitelepi iskola fejlődése érdekében történtek.
– Kirándulásokat, táborokat szerveztünk az iskolának. A leghosszabb egy nyolc napos alkalom volt, melyen részt vettem. Emellett pályázat útján tizenhárom falunapot szerveztünk az önkormányzat támogatásával. A stafétát azonban már én is átadom a fiataloknak – mondta.
Kissné Tarján Katalin mesterpedagógusként ment nyugdíjba, azonban a mai napig sem mond nemet, ha segítségét kérik az iskolában. Szabadidejében emellett önmagára is fordít időt: kerékpározik, rejtvényt fejt, olvas és kertészkedik. Útja során családja, férje mindenben támogatták. Az elismerés meglepetésként érte őt, számára azonban mindennél többet jelent, hogy szülővárosa rangos díjjal viszonozta azt a munkát, melyet az iskoláért, a városrészért tett.
