Interjú az OMTK-ULE elnökével labdarúgásról, családról, újabb feladatokról.
Hol kezdte a labdarúgást?
– Magyarcsanádi gyerekként a szomszédos községben, Apátfalván kezdtem focizni hét-nyolc éves koromban. A középiskolát Makón kezdtem el, ahol azonnal leigazolt a makói labdarúgó csapat. Az ificsapatban kezdtem, ahol sorjáztak a gólkirályi címek, ezért nem véletlenül már 16 éves koromban bemutatkozhattam az akkori felnőtt NB III-ban szereplő együttesben. Olyan csapattársaim voltak, mint Hojszák, Bálint, dr. Kutasi a teljesség igénye nélkül. Makóról vonultam be katonának, így kerültem a HÖR Dózsába. A leszereléshez közeledve több más társammal együtt Fábiánsebestyénre helyeztek ki focizni. A leszerelés után még fociztam egy rövid ideig Makón, de közben hivatásos pénzügyőr lettem és a munkaidőbeosztásom nem engedte meg a magas szintű edzésmunkát és az állandó hétvégi elfoglaltságot. A foci szeretete élt bennem, ezért hazatértem az apátfalvi egyesületbe, ahol amikor a munkám engedte, pályára léptem még eseti jelleggel.
Másodvirágzás Orosházán.
– Második alkalommal a nősülésem révén kerültem Orosházára. 1994-ben újrakezdtem a komolyabb szintű focit és játszottam az OMTK és a Rákóczi Vasas csapataiban is, de a munkám nem engedte meg, hogy azt a szintet érjem el, amit szerettem volna. Ezért maradt a kispályás foci, amit akkor még közel 50 csapat űzött Orosházán. Először a MOL csapatában játszottam, később igazi barátok közé kerültem az Unicum csapatába.
Mindent kihozott magából?
– Magamról nem tudom megmondani, hogy milyen karrier állhatott előttem. Az akkori szakemberek nagy tehetségnek tartottak és folyamatosan figyelték a játékomat. Többek között még bevonulás előtt hívtak az NB II-es SZEOL csapatához is. Minden egyesületemnél sok gólt szereztem, bíztak bennem, ezért azt gondolom, hogy sérülések nélkül és komoly munkát beletéve vihettem volna valamire a profi labdarúgásban is.
Több éve az OMTK-ULE elnöke. Hogyan lett sportvezető?
– Ádám fiam nyolcévesen kezdett el futballozni. A körülmények nem voltak túl rózsásak. Az ULE akkori vezetői kértek fel arra, hogy vállaljam el az egyesület elnöki feladatait, amit a közgyűlés egyöntetűen támogatott. Az elmúlt 13 évben az elnökségem alatt a megyében és a régióban is elismert egyesületté váltunk, európai szintű infrastruktúrával és heti szinten 500 gyermeket megmozgató komoly edzői stábbal. Magyar szinten korosztályos utánpótlás válogatott labdarúgókat neveltünk és sok bajnoki címet, előkelő helyezést bezsebeltünk a különböző bajnokságokban. Van neveltünk a Fiorentina és a Real Sociedad csapatában is. Minden focista gyermekre büszkék vagyunk, aki az ULE egyesületét választotta sportolásra.
Hogyan tudja összeegyeztetni a vámudvari, a sportvezetői és önkormányzati munkáját úgy, hogy a családjára is jusson ideje?
– Néha magam sem tudom, hogyan fér bele ennyi minden a napi 24 órába alvással együtt. A családdal igyekszünk közös kirándulásokat, üdüléseket szervezni, a fiammal pedig nemzetközi meccsekre járunk. Ha majd úgy érzem egyszer, hogy valamit el kell engednem, az biztosan nem a család vagy a munka lesz.
Egy keserű pirula, az ULE felnőtt csapata az idén sem tud osztályt váltani.
– Az OMTK-ULE 1913 azért alakult alapszabályi kötelezettséggel, hogy az utánpótlás terén alkosson maradandót. Jogos az igény az orosházi emberekben a minimum NB III-as csapat iránt. Jelenleg a nálunk sokkal jobb anyagi lehetőségekkel bíró Gyula a bajnokság favoritja, és reméljük, sikerül nekik feljebb lépni. Ahhoz, hogy Orosházán tartósan nívós felnőtt csapat szerepeljen, sokkal nagyobb összefogásra lenne szükség minden szinten, hiszen az kevés, ha sokan akarják, de kevesen tesznek érte.
Bízzunk benne, hogy jövőre arról beszélgethetünk, hogy a csapat felsőbb osztályba lépett.
– Úgy legyen!
kiemelt fotó: Nagy Kristóf
