Idén 21. alkalommal rendezte meg a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a hagyományos lépcsőfutó-bajnokságát. Ebben az évben egy új helyszínen, a tavaly épült 143 méter magas MOL Campusban tartották a rendezvényt, ahol a Békés vármegyei csapat részeként három orosházi tűzoltó mérettette meg magát.
Harmincnégy emelet, és összesen 754 lépcsőfok várt arra a 124 tűzoltóra, akik október 28-án elindultak az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság lépcsőfutó-bajnokságán. A korábbi évek versenyeihez képest most 12 emelettel több várt a versenyzőkre, akik között Németh László, Tóth Roland és Varga Szebasztián az Orosházi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságot képviselve indultak neki Magyarország legmagasabb toronyházának.
– Tavaly is indulni szerettünk volna a bajnokságon, azonban azt váratlanul lemondták. Mivel már akkor beszéltünk róla, így bennünk maradt a késztetés, ezért indultunk a MOL Campusban rendezett versenyen – mondta Németh László, tűzoltó őrnagy. – A versenyt egy hónappal a kitűzött dátum előtt írták ki, azonban a felkészülés idén nehezen sikerült. Általában a 10 emeletesekben edzünk erre, de most nem jött össze. Így, ahogy mondani szoktam, kétféleképpen lehet felmenni ilyen magasra: vagy készülünk, vagy idegből. Ez most az utóbbi volt – tette hozzá nevetve.
A versenyre három korcsoportban lehetett nevezni. Az első 30 éves korig terjedt, majd a 30 és 40 év közöttiek, a harmadik pedig a 40 év felettiek voltak. A három induló mindegyike sportol valamit, így a fizikai erőnlét adott volt, valamint hivatásuk során is találkoznak hasonló szituációkkal. Németh Lászlót a karate segítette, Tóth Roland egy maratont futott le előtte, Varga Szebasztián pedig ahogy mondta, minden sportba belekóstol egy kicsit.
– Kimondottan ugyan nem készültünk, de számomra a lényeg az volt, hogy teljesítsem – kezdte Szebasztián. – Végül egész jó helyen végeztem, a korcsoportom 32 indulója közül nyolcadikként értem fel a tetőre 8 perc 59 másodperc alatt. Mindezt úgy, hogy a 26. emeleten egy női társamnak is megálltam segíteni, akinek az utolsó néhány emelet már nehezen ment. Nekem mindez inkább fejben volt nehéz. Fizikailag viszi magát az ember, a 10. emeletig kettesével vettem a lépcsőfokokat is, utána már nem volt könnyű – fogalmazott a tűzoltó, majd társa, Roland hozzátette, ezt a versenyt hamarabb feladta volna, mint a maratont.
A tűzoltókon egyébként a teljes felszerelés rajta volt, amely körülbelül 25 kilogramm pluszt jelent. A versenyt így egy nem túl kényelmes, rosszul szellőző ruházatban futották végig, az oxigénpalacknak és légzőkészüléknek köszönhetően pedig a szokásoshoz képest egyharmaddal kevesebb levegőt tudtak venni. A palack ráadásul közben teljesen lehűlt, így a kimelegedett tűzoltók jéghideg levegőt szívtak be.
– Ami még nehéz, hogy egyedül vagyunk ott, csak 3-4 emeletenként voltak segítők, de érdemes volt őket elkerülni, mert ha megálltál, akkor annyi volt. Nem tudtál tovább menni. Nekem is volt olyan gondolatom, hogy legszívesebben eldobnám a sisakot és a légzőt a sarokba, de mégsem adtam fel – mondta László. – Jövőre mindenképp menni akarunk. Újabb célokkal vágunk neki. Hatalmas élmény volt egyébként, közel voltunk a saját határainkhoz, a tetőre érve pedig mindenki rögtön kifeküdt – mesélte.
A csapatnak a következő évre is célja, hogy részt vegyen a versenyen, azonban mindannyiukat más célkitűzései vannak. Szebasztián például a dobogón szeretne állni, míg László számára 10 perc alatt teljesíteni mindezt a következő állomása ennek a versenynek.
