Az AFS Magyarország Nemzetközi Csereprogram Alapítványnak köszönhetően Orosházán is több család élt már a lehetőséggel, hogy cserediákot fogadjon. Csizmadiáné Ibolya és gyermekei életében ennek köszönhetően három új testvérrel bővülhetett a család, a német Nilsszel, a japán Pikoval és a török Emrével. A külföldről jött diákok annyira megszerették az orosházi famíliát, hogy azóta második otthonként tekintenek erre a helyre. Nemrég pedig Ibolya legfiatalabb gyermekének esküvőjére is ellátogatottak.
Habár még nem az AFS keretein belül, de hamar megtapasztalták a csereprogram valóságát Csizmadiáné Ibolya gyermekei. Már egész fiatalon, általános iskolás korukban egész nyarakat töltöttek Németországban az idősebb testvérek, Ibolya pedig szívesen fogadta a német család gyermekeit. Miután azonban az öt testvér édesapja elhunyt, az özvegy édesanyja már nem tudta biztosítani legfiatalabb gyermekének ugyanezt a lehetőséget. Ibolya ekkor találkozott az AFS programjával.
– Egy ismerősöm tanácsolta, hogy fogadjunk cserediákot. Ezután próbaképpen egy héten keresztül vendégeskedett nálunk egy japán fiú, hogy meg tudjuk, milyen, amikor idejön egy külföldi diák. Nagyon pozitív élmény volt, ezért elhatároztuk a legfiatalabb fiammal Kristóffal, hogy befogadunk egy évre egy japán fiút. Ekkor találkoztunk először a mi Pikonk nevével – mesélte Ibolya. – Egy évig nálunk élt, csakúgy, mintha családtag lenne. Miután visszautazott akkor sem szakadt meg a kapcsolat, többször járt már nálunk, és ő is rengeteg képet és videót küld japán családjáról, kislányáról és feleségéről. Sőt, nyolc évvel ezelőtt mi is ott voltunk az esküvőjén – tette hozzá boldogan.
Piko 18 évesen került a családhoz, még 2005-ben. Elmondása szerint mindig érdekelte az európai kultúra, és miután utána olvasott, látta, hogy a magyarok tulajdonképpen Ázsiából származtathatók. Ez még inkább meggyőzte őt abban, hogy Magyarországot válassza.
– Családtagként kezeltek engem, ami nagyon megkönnyítette a beilleszkedést. A nyelvtanulásban is rengeteget segítettek, valamint a Székács József Evangélikus iskolában az akkori angol tanár igyekezett mindent megtanítani. Habár Japánban nincs lehetőségem magyarul beszélni, továbbra is megértem, amikor beszélgetnek az emberek. A kedvenc szavaim a hajrá, az ügyes, az aranyos és a disznóvágás – árulta el Piko. – Legutóbb augusztusban látogattam el Orosházára az itteni testvérem esküvőjére, azelőtt pedig 10 éve voltam itt szintén egy esküvőn – mondta, majd hozzátette, egyszer a családját is szeretné elhozni ide.
Ibolya ezután az AFS orosházi körzetvezetője lett. Szerette volna ugyanis, ha minél több ember megtapasztalja ezt az élményt. Második fiuk, Nils először egy másik családnál élt, azonban valami nagyon bántotta őt, így vissza akart menni Németországba. Ibolya ekkor azt mondta, hogy magához veszi.
– Tizenöt éves voltam, amikor Magyarországra érkeztem 2008-ban. Emlékszem, először sokként ért, hogy egy ilyen kisvárosba költözzem, kicsit olyan volt, mint egy időutazás a múltba. Ez, és a személyes családi problémák közrejátszottak abban, hogy végül a Csizmadia családhoz kerültem. Ott aztán rögtön családtagnak éreztem magam – emelte ki Nils. – Nagyon szeretem a nyelvet is, még 2009-ben a B2-es nyelvvizsgát is megcsináltam, és még most, 15 évvel később is folyékonyan beszélek magyarul. Az orosházi anyukám mindig azt mondta: „Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy”, és ez szerintem nagyon igaz. Ez az első olyan év, hogy nem tudtam meglátogatni az ottani családom, pedig szerettem volna elmenni az esküvőre is. Viszont a jövő évre már le van foglalva a repülőjegy – mondta boldogan Nils, aki jelenleg a posztdoktori kutatását végzi a Dana-Farber Rákkutató Intézetben és a Harvardon.
A török Emre azután került Ibolyához, miután minden gyermeke elköltözött otthonról. Többen mondták is neki, hogy miért nem éli az életét, ám az édesanya úgy érezte, még szüksége van valamire.
– Én 17 évesen kerültem a Csizmadia családhoz. Kétségkívül az első pillanatok voltak a legnehezebbek, de a fogadó családom nagyon kedves volt, így könnyebben ment a beilleszkedés. A magyar nyelvet persze nem volt egyszerű megtanulni, de az év végére letettem a C1-es nyelvvizsgát. A kedvenc szavam azóta is az egészségedre – mondta mosollyal a hangjában Emre. – Az egyik kedvenc emlékem kétségkívül a szalagavatóhoz köthető, egyszerűen felejthetetlen volt. Egy évet maradtam Orosházán, de azóta már négyszer jártam itt. A legutóbbi alkalommal ráadásul sikerült egy egész hónapot itt tölteni – emelte ki.
Mindhárman azóta is anyának szólítja Ibolyát, minden nagyobb családi eseményről tudnak, és várják is őket. – A gyerekek is öcsémnek és bátyámnak szólítják egymást, de még az unokák is tudják, hogy van német, török és japán nagybácsijuk – mondta Ibolya.
A program az új családtagok mellett lehetőséget adott Ibolya családjának és a cserediákoknak is, hogy megismerjenek egy teljesen új kultúrát, amely az egyik legjobb dolog az AFS programjában.
Kiemelt kép: Piko gyűjteménye
