Élt egy kiváló festő Orosházán, aki most lenne 100 éves. Bazsali Ferenc 1923. augusztus 11-én született egy gyopárosi tanyán.
Szülei parasztemberek voltak, így általuk megismerte a kemény fizikai munkát, megszerette az ott élő embereket. Csendes, visszahúzódó, szerény embernek ismerték, tehetsége mégis ismertté tette. Műveinek egy része a Magyar Nemzeti Galériában van, több képe magántulajdonban és a család birtokában.
Tehetsége hamar megmutatkozott, így 1940-től az Iparművészeti Főiskola díszítőfestészet szakán tanult, majd munkát vállalt. A háború végén bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, ezért 1944 decemberében letartóztatták. A Margit körúti fegyházból Sopronkőhidára került, de végül szabadon engedték. Hazafelé tartó útján elfogták a szovjetek, hadifogoly lett, ahonnan rövid idő után kiszabadult.
Két évig szüleinél lakott, dolgozott a tanyán, de közben állandóan festett, rajzolt. 1947-ben felvették a Képzőművészeti Egyetemre, ahol Barcsay Jenő, Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Boldizsár Iván, Pátzay Pál tanítványa lett. Tanulmányai befejezése után a fővárosban maradhatott volna, ő azonban hazavágyott, vonzotta az egyszerű emberek világa.
– Szeretem életüket, ismerem problémáikat, és éppen ezért szándékozom ezt a képzőművészet nyelvén ábrázolni – mondta.
Témaválasztása, alkotásai ezt az életérzést tükrözik. Főként csendéleteket, tájképeket, életképeket készített, portréi és aktjai is jelentősek. Megismerte a modern festészeti stílusokat, kereste a saját útját. Munkájára a naturalisztikusabb ábrázolás maradt jellemző, mert az egyszerű emberek számára akart festeni. A színek, a fények és árnyékok változatos alkalmazása tette sajátossá olaj- és akvarellképeit, amelyek folyamatos fejlődést mutatnak.
Zárkózottsága ellenére elvállalta a helyi képzőművészeti kör vezetését, hogy segíthesse a fiatal orosházi tehetségeket. Tanítványai voltak például Dénes Sándor, Fekete János, Feldmann Tibor és Ökvös András is.
Több mint száz képe ismert, pedig a sors rövidre szabta életét. Gyermekkorától beteges volt, és a börtön tovább súlyosbította asztmáját. Családja, ismerősei sem gondolták, hogy mekkora a baj, mert soha nem panaszkodott. 45 éves korában, 1968. május 7-én hunyt el szülei házában, akik szomorúan emlékeztek fiuk haláláról. Számos kiállítása volt Orosházán és más városokban is. A Petőfi Művelődési Központban 1968-ban rendezett bemutatón már csak szülei lehettek jelen.
Szülővárosában a későbbiekben számos emlékkiállítást szerveztek. Először 1971-ben, majd 1983-ban, születésének 60. évfordulóján a múzeumban. Legutóbb 2013-ban a Városi Képtár által rendezett kiállításon mutatták be több mint 50 festményét. A kiállítást Koszorús Oszkár helytörténész nyitotta meg.
Bazsali Ferenc sírja az Alvégi temetőben található, rajta a cikk címében szereplő gondolata olvasható. A saját önarcképe alapján készült domborművet kortársa, Vigh Tamás szobrászművész készítette.
Kortársának, barátjának szavaival emlékezzünk Orosháza neves festőjére, születésének 100. évfordulóján: „Kimondottan nehéz volt számára az élet, mégis szeretett élni és ezt az életérzést szelíd derű formájában sugározzák képei.” (Orosz László Dr. Szép Ferencnéhez írott levelének részlete)
Köszönjük a segítséget Makuláné Gulicska Valériának, Koszorús Oszkárnak és Vidáné Fazekas Ágnesnek, a Justh Zsigmond Városi Könyvtár munkatársának.
