Minden év június 14-én tartják a Véradók Világnapját. 2023 sem lesz kivétel. Maga a „donor” szó a latin „danare” – adni – szóból származik, mert a donorok gyakran nemcsak vért, hanem életet is adnak másoknak.
Az adományozás naponta több ezer embert ment meg, de évről évre egyre több ingyenes vérre van szükség. A transzfúzió segít meghosszabbítani az életet, egyes sebészeti beavatkozások szerves részét képezi, természeti katasztrófák és katasztrófák esetén. Az önként és térítésmentesen véradók tiszteletére, valamint új donorok vonzása érdekében létrehozták a Véradók Világnapját.
Ezen a napon szokás gratulálni és köszönetet mondani a véradóknak, és felhívni azokat, akik még nem döntöttek, hogy csatlakozzanak soraikhoz. Gondoltuk, segít meghozni a döntést, ha bemutatunk valakit, aki itt él közöttünk és már százegyszer nyújtotta a karját, hogy segíthessen. Nagy Imre Lőrincről van szó.
– Emlékszel még, az első véradásodra? Mi vitt rá, hogy a karodat nyújtsd?
– Már nem emlékszem pontosan, de még nem voltam harminc. Csak úgy spontán jött. Gondolom az is belejátszott, hogy édesapám is beteg volt, bár az ő baján a véradás nem segíthetett. A Barneválnál dolgoztam és az első után a következő alkalommal is elmentem. Soha nem kértem emiatt szabadságot, mindig szabadidőmben mentem, még a járvány idején is.
– Valamilyen ritka vércsoportba tartozol?
– „A” pozitív vércsoportú vagyok. Volt olyan alkalom többször is, hogy az éjszaka közepén csörgött a telefon, hogy egy sürgős műtétnél volna szükség vérre. Öltöztem és mentem.
– Mi ebben a jó?
– Nem tudom pontosan megfogalmazni. Tudom azt, hogy másokon segítek a véremmel és ez jó érzés. Amellett minden egyes véradás egy-egy vizsgálat is, amikor megerősítik, hogy egészséges vagyok. Idők során megszokja a szervezet, sőt igényli is, hogy adjak vért, így tud frissülni, megújulni.
– 101-szer adtál eddig vért. Meddig lehet ezt folytatni?
Hatvan éves koromig elmegyek minden évben négyszer. Szeretném azután is folytatni, míg az egészségem engedi, nyilván hatvan felett már csökkentett számban. Majd fokozatosan akarok leállni. A Vöröskeresztnél minden kerek számú véradásnál megköszönik. Ez jól esik, de nem ezért csinálom.
– Mit mondanál a mostani húszéveseknek, mivel motiválnád, őket, hogy adjanak vért?
– Csak azt tudom mondani, hogy segíteni, adott esetben mások életét így megmenteni nagyon jó dolog. Szerencsére a családomban tovább sikerült adni ezt a hozzáállást. Kisebbik fiam rendszeres véradó. Huszonnyolc évesen már közelít a jubileumi, huszonötödik véradásához. Volt olyan alkalom is, hogy egyszerre, együtt adtunk vért a fiammal. Igazából államilag lehetne ezt ösztönözni, például a sokszoros véradók gyógyszervásárlási kedvezményt kaphatnának, vagy ilyesmi. Egyébként az ember jóérzésére van bízva.
Június 14-e tehát a véradók napja. Jó lenne, ha sokan és egyre többen lennének és nem csak ezen a napon de mindegyiken jobban tisztelnénk ezeket a mindennapi, közöttünk élő hősöket.
