A Saharun Rally, a leghíresebb nagy testvéréhez, a Dakarhoz hasonlóan sok sivataghívő autóst mozgat meg. A minden évben nagyon várt erőpróba erre a tavaszra túrává alakult. A többszörös sivatagi győztes – az orosházi Pásztor András vezette Körös Autó Team – természetesen így is ott volt Tunéziában.
Az orosházi pilótával a hazaérkezésük után beszélgettünk és megtudhattuk, hogy akár verseny, akár túra, a sivatag, a dűnék mindenképpen nagy kihívást és hatalmas élményt jelentenek az egész csapatnak.
– Mint minden évben, most is lábon mentünk Olaszországba, ahol – mivel volt időnk bőven – kicsit szétnéztünk Firenzében, megnéztük Pisában, meg van-e még a ferde torony, aztán Civitavecchiában szálltunk kompra, hogy Palermo érintésével megérkezzünk Tuniszba. Már itt borult egy kissé a program, mert a komp hat órával később indult, így nem éjfél előtt, hanem kora reggel érkeztünk meg és indultunk a túra kiinduló állomására. Közben El Jamben megnéztük a kolosszeumot, mely nem sokkal kisebb a rómainál és hasonlóan szép. Ksar Ghilane egy pálmafás, termál tavas oázis, innen indult a program – meséli András.
Az első napon még csak „ismerkedtek” a sivataggal, a dűnékkel. Ez jó volt a rutinosabb sivatagi rókáknak, hogy a régebbi ismereteket, beidegződéseket újra működésbe hozzák, az újoncoknak pedig, hogy a dűnéken közlekedés alapjait elsajátítsák.
– Teljesen más keréknyomásokat kell használni a homokban, mint egyébként, mert vagy elássa magát az autó, vagy rosszabb esetben le tudod fordítani az abroncsot a felniről, amit aztán a homokban visszarakni nem gyerekjáték. A képek nem adják vissza, hogy ezek a dűnék mekkorák, azt meg főleg nem, hogy milyen meredekek. Az ember elindul felfelé az oldalán és jó darabig csak a kék eget látja. Nagyon észnél kell lenni a sebesség és a lendület megválasztásánál, hogy éppen felmenjen az autó, de ne túl nagy lendülettel, mert sosem lehet tudni, hogy a másik oldalán mi vár. Aztán van, hogy a homok állagát is látni kell, mert egy bizonyos helyen el tud menni az ember, de öt méterrel arrébb már menthetetlenül elsüllyed. minden esetre nagyon jó volt újra a sivatagban autózni – avat be az alapokba a pilóta.
A régebbi Saharunokhoz hasonlóan megvolt az útvonal, sőt voltak pontok is kijelölve, amelyeket meg lehetett keresni, de nem volt kötelező. Mint megtudtuk, minden hasonlóan működött, mint a ralin, csak a végén nem hirdettek eredményt.
– Gyönyörű helyeken jártunk és mert nem voltunk versenyben egymással, nem volt túl nagy hajtás, stressz, egy igazi öröm autózásra volt lehetőség. Voltak esték, mikor épített szálláson aludtunk és volt három éjszaka, amikor a milliárd csillagos hotelben, vagyis sátorban a szabad ég alatt. Mi úgy fogtuk fel – mivel tökéletesen a sivatagot megismerni nem lehet – hogy az idei Budapest-Bamako Rallyra készülünk ezzel a túrával. Ezen is szeretnénk itt lenni, sőt már óvatosan el is kezdtük építeni az autót, amivel a Bamakóra jövünk – mesélte még Pásztor András
A Körös Autó csapata legközelebb április utolsó napjaiban, teljesen más körülmények közt és más nehézségeket leküzdve, Torockón versenyez.
