Kóti István és felesége rendkívül ismert és közkedvelt személyiségek, nem csak Orosházán, de Nagyszénáson is. Ezúttal Istvánra irányult a reflektorfény – nem is érdemtelenül.
A múlt hét végén Budapesten, a MOL székházban tartották azt az ünnepséget, melyen negyven éves kiváló munkájáért, vállalat iránti hűségéért Életpálya díjjal tüntették ki Kóti Istvánt.
István Szegeden végezte el a gépipari szakközépiskolát. Utána a Volánhoz „igazolt”, két éves szerződéssel, hogy a jogosítványt megszerezhesse. A szerződés lejártával nem maradt a közlekedési vállalatnál, hanem párjával, Évával üzemeltették a pusztaközponti bolt-kocsma kombót. Az üzletbe gyakran jártak be az olajosok, az akkori NKFV (Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat) dolgozói, akik többször is biztatták Istvánt, hogy jöjjön Kardoskútra a céghez, van felvétel. Az egyik ilyen invitálást elfogadta.
– Az iskola jól jött. Gyűjtőállomáson ( Ezekre a gyűjtőállomásokra érkezett be a himbakutak által kitermelt olaj.) kezdtem, mint kútkezelő, aztán kútkarbantartó és szépen lassan feljebb, egészen a termelőmesteri pozícióig. Közben beiratkoztam iskolába is. Elvégeztem az olajipari szakmunkásképzőt. Jó volt, mert érettségizettként csak a szakmai tárgyakat kellett tanulni. Ez után jött Nagykanizsán az olajipari technikusi. A legjobb, számomra legemlékezetesebb a termelőmesteri beosztás volt. Emberekkel kellett bánni, feleltem a termelésért az üzemért, ez egy kihívás volt. Amikor elkezdődött az automatizálások miatti létszámleépítések időszaka, a gázüzemi részbe kerültem át, mint diszpécser – kezdi történetét a kitüntetett.
Erről az időszakról így ír a MOL által közölt méltatás: „Szakmai tudása és emberi hozzáállása emelte termelő mesteri pozícióba, ahol kollégái elismerése, és tisztelete övezte. A működési hatékonyság növelése szervezeti változásokkal is járt, mely során diszpécseri munkakör betöltésére kérték fel. Így került az olajtermelésből egy új területre, a gázüzembe. Nagy szakmai alázattal és a tőle megszokott szerénységgel vállalta ezt a feladatot és vált rövid idő alatt a csapat alapemberévé. A problémákat mindig higgadtan, nagy rutinnal és hozzáértéssel oldotta meg. Munkája során az egyszerű megoldások híve volt. Ezt a szemléletét tolmácsolta vezetői és beosztottai felé…”
2004 óta diszpécserként dolgozik. Múlt év tavaszán került be a Vállalati Hűség Programba, várhatóan októberben lesz nyugdíjas. Addig is folytatja a segítést a család – leginkább felesége, Éva – nevével fémjelzett virágüzletében.
– Mióta meg lett az első virágüzlet, pihenő napjaimon mindig igyekeztem segíteni Évának. Főként az árubeszerzés és a fuvarozás a feladatom, de sokszor én viszem ki a megadott címekre a megrendelt csokrokat is. Ha tehetem, akkor irány a vízpart. Kimegyek Gyomaendrődre a telekre és horgászom – teszi hozzá.
Mint Kóti István elmondta, (természetesen a beszélgetésünk is a nagyszénási virágboltban zajlott) nagyon meglepte a levél, melyben az életpálya díj odaítéléséről értesítették.
– Nagyon jól esett és meg is lepett a dolog. Munkám során soha nem törtettem felfelé, adott esetben másokon átgázolva. Nagyon meglepődtem, hogy ez másoknak is feltűnt és értékelik. Az általam eddig kapott elismerések közül biztos, hogy a legelőkelőbb helyre fog kerülni ez a díj – zárja a beszélgetést István.
