Hazaérkeztek Törökországból a HUNOR mentőcsoport Békés vármegyei tagjai. Baráth János, Bodorló Mihály és Patai Sándor hivatásos tűzoltóként február 6-án utaztak el a földrengés sújtotta területre, ahol a fagyban, olykor negyvencentis réseken átpréselve magukat mentették a romok alá szorult emberek életét. A napokban Novák Katalin köztársasági elnök is köszönetet mondott nekik.
Baráth János tűzoltó alezredes a hétköznapokon az orosházi katasztrófavédelmi kirendeltség tűzoltósági felügyelője, de ha a szükség úgy hozza a HUNOR mentőcsoport tagjaként szeli át a világot, hogy súlyos katasztrófák helyszínen segítsen a bajbajutottakon.
– 2012-ben találkoztam először a mentőcsoporttal, amit az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság hozott létre azzal a céllal, hogy a különböző földrengés, árvíz vagy például ipari baleset helyszínén tudjon beavatkozni. Az évek alatt folyamatos gyakorlatokon vettünk részt, ezzel párhuzamosan bővült is a csapat. Kisebb eseteknél, mint például a szerbiai árvíznél már vetettek be egységeket, de ilyen mértékű katasztrófánál, mint a törökországi földrengés most voltunk először – fogalmazott a tűzoltó.
Elmondta, hogy február 6-án 10 óra 58 perckor kapták meg a riasztást, egy óra múlva már útra készen állt. Ilyenkor az időjárásnak megfelelő ruházat mellett, kézipoggyászban 24 órára elegendő élelmet is visznek magukkal, hiszen több nap is eltelhet, mire eljutnak arra a helyre, ahol be kell avatkozni.
– Február 6-án délután négy órakor már GEK-bázison voltunk, a szükséges orvosi vizsgálatok után repülőre szálltunk és másnap hajnalban már Törökországban voltunk. Ezt követően Antakyába szállítottak minket. Az ötven fős mentőegységet két alegységre osztották, a bravónak én voltam a vezetője. Amikor megérkeztünk az alfa csapat már öltözött és indult a romokhoz, addig mi kiépítettük a tábort. A nyolcórás műszak pillanatok alatt elröppent. Mire elkészültünk mindennel a táborban mehettünk is életeket menteni. Innen pedig nem volt megállás – emlékezett vissza Baráth János.
Ahogy közeledtek a 370 ezer ember által lakott településhez úgy tapasztalták meg a pusztítást. Eleinte csak megrepedt házfalakat láttak, de ahogy haladtak Antakya központja felé úgy bukkantak fel egyre inkább az összedőlt épületek. Mindenfelé romokat, szirénázó mentőautókat, családtagjaikért aggódó embereket láttak. Amikor a bravo egység dolgozott az épületek között, akkor kizárták a külvilágot, minden idegszálukkal a feladatra koncentrálnak. Ilyenkor dolgozik bennük az adrenalin és csak az számít, hogy minél több életet megmentsenek.
– Nehéz kiemelni, melyik volt a legextrémebb esetünk, de már maga a helyzet is az. Képzelj el egy negyven centiméteres rést törmelékekkel és körülbelül 35 méterre bent vagy a romok alatt és ott kutatsz személyek után. A dolog pikantériája, hogy van egy utórengés és egy ilyen helyről kell menekülnöd, ez velünk többször előfordult – mesélte a hős tűzoltó.
Összesen 17 életet mentett meg a HUNOR mentőcsapat, Baráth János nem tudta megmondani pontosan, hogy a bravo egység mennyiben járult hozzá a sikerhez. Csillogó szemekkel mondta, óriási érzés, amikor 8-10 óra után sikerül kiszabadítani valakit a romok alól. Az alezredes és a mentőcsoport többi tagjának elhivatottságát jól mutatja, hogy Törökországból hazatérve azonnal indulnának egy másik katasztrófa helyszínére, ahol szükség van a segítségükre.
Az alezredessel készült videós interjúnkat keresse szombaton az OrosCafén.
