Szokatlan időpontban, január végén rendezték a General Tire Trophy (GTT) terepralli versenysorozat első idei megmérettetését, Erdélyben, a Hargitán. A startnál természetesen ott volt az orosházi Pásztor András nevével fémjelzett, rutinos Körösautó csapat is.
Talán a szokatlan időpont, talán a következő, marokkói megmérettetésre készülés miatt, GTT szinten kevés, mindössze huszonnyolc csapat várta a kezdést a tusnádfürdői bázison, a rajtnál. A résztvevő csapatokat három csoportra osztották a szervezők. A háromnapos versenyen három különböző pályát kellett a megadott nyolcórás idő alatt teljesíteni. Ezt napi forgásban hajtották végre a csoportok, és a három nap eredményét összesítve alakult ki a végső sorrend. Minden napnak volt külön neve, tematikája. Január 26-án, csütörtökön, az első napon enyhén fagyott talajon zajlott a hegyen-völgyön koordináta keresés. Az igazi izgalmakat a második és a harmadik nap hozta el.
– Az első nap estéjén elkezdett esni a hó és szakadt egész éjjel, így péntek reggel húsz-harminc centis hóban vágtunk neki a versenynek. A hó, a Hargitán tud csuda dolgokat csinálni. Sokszor megyünk a verseny során olyan utakon, nyiladékokon, amelyek a térképen se nagyon vannak rajta és a hó most ezeket is vastagon betakarta. Csak sejtettük, mint macska az esőt, hogy hol lehet az út és persze azt se lehet tudni, mi van a hó alatt. Alattomos szikladarab, ami gallyra vághatja a futóművet, vagy bakhát, amin felül a kocsi alja, vagy épp mély, befagyott tócsa, amibe beleragadsz autóstól és amit normál körülmények közt simán ki lehetne kerülni. A hóteher alatt a fák ágai teljesen behajlottak, sokszor kellett keresni, hol lehet az út. Ilyenkor a legkritikusabb az oldaldőlés és a lejtmenet. Felfelé felmegy az autó, ha másképp nem, csörlővel, de lefelé, vagy ha oldalirányban lejt az út, az nagyon veszélyes. Ha egy ekkora tömeg megindul, ilyen havas, sáros talajon nem fogja meg csak a szakadék alja. Hullott is a technika. Volt néhány autó, amelyik tréleren jön, vagy jött haza – kezdi az élménybeszámolót Pásztor András.
Az ő csapatukat szerencsére nem hátráltatta műszaki hiba, az Isuzu jól bírta a kiképzést, volt viszont más gond: kidőlt a navigátor.
– Az eredeti navigátorom, Kósa Zoli beteg lett. A fia, Levente jött ki velem, de ő is beteg lett, ott álltam egy háromnapos verseny előtt, navigátor nélkül. Ha tört egy autó, átültettem magam mellé a navigátort. A három nap alatt három különböző idegen navigátorral teljesítettem a versenyt. Ennek is meg volt persze a jó oldala, csodálatos embereket ismerhettem meg közelebbről – teszi hozzá a pilóta.
Mint Andrástól megtudtuk, harmadik napi menet volt a legnehezebb. Sűrű erdővel borított terepen kellett a nagy hóban teljesíteni az etapot, ráadásul nagy szintkülönbségek is voltak.
– A második, harmadik napi versenyen mi mentünk elöl, nem volt nyom ami segítsen, mint a mögöttünk jövőknek. Ha már valaki megcsinálta a nyomot, az vezet, láthatod azt is, hogy az előtted haladó hol hibázott esetleg, milyen akadályok vannak, de ha te vezeted a sort, akkor ebből semmi sincs. Volt is ebből affér. A hó alatt volt egy vékonyan befagyott nagy területű és mély pocsolya. Ebbe beleszakadtunk rendesen. Fel is ült az autó alja. Előre nem volt esély, még csörlővel sem, mert a hűtőrács fele magasságáig volt benne a kocsi. Szerencsére hátrafelé kijött. Aztán persze megtaláltuk, hol lehet jobbról kikerülni az egészet. Négy hóláncot szaggattunk el a verseny alatt. Hála az égnek ennél nagyobb gond nem volt – idézi fel András.
A vérbeli offroadereknek, akiket éltet az adrenalin és szeretik a kihívásokat, hatalmas élmény ilyen körülmények között az autózás, a napi kétszáz kilométer különböző gyönyörű tájakon, de mint kiderült legalább ilyen jók az esti beszélgetések, amikor ki-ki beszámol a napi emlékezetesebb eseményekről, kalandokról.
– Egy nagy család ez versenyen kívül. Jól érezzük magunkat együtt és segítünk egymásnak. Ezen a versenyen is volt, hogy este, az etap után, akik úgy álltak, ketten elindultak a nap közben szakadékba csúszott autókat menteni. Esténként persze az élménybeszámolók mellett megy az ugratás, egymás „savazása”, hogy libáért vetted a jogosítványt és hasonlók.
A Körösautó – ezúttal egyszemélyes – kölcsön navigátoros – csapata a három nap összesített eredménye alapján megnyerte az első idei General Tire Trophy-t. Mint Pásztor András elmondta, a marokkói versenyen nem lesz ott, sajnos nem tud minden versenyen részt venni, de készül Afrikába. Márciusban Tunéziában rendezik a tizedik Saharun Ralit, melyet egyszer már sikerült megnyerniük.
