A korábbi években Orosházán, majd Békéscsabán bizonyított Csizmadia Fanni Klára kézilabdakapus, fél éve pedig már Vácott játszik a 20 éves hálóőr. A fiatal orosházi lány számára óriási előrelépést jelentett az NB I-es csapatba kerülés, Fanni folyamatosan bizonyítja, megérdemelt helyre került. Az egyre több kimagasló megmozdulással büszkélkedő játékos hétvégi hetes-védése még az Európa Liga közösségi oldalára is felkerült.
Hogy érzed magad a Vác csapatában? Mennyivel másabb, miben érződik profibbnak ez a csapat, mint a korábbi klubjaid?
– Remekül érzem magam a Vácnál, azt mondhatom, viszonylag hamar sikerült beilleszkednem. Nagyon jó közösség tagja lehetek. Valóban profibb ez a klub, mint amikben korábban játszhattam, itt már teljesen mások a célkitűzések. Míg Békéscsabán a bennmaradásért – tavaly a feljutásért – harcoltunk, addig a Vácnál azért küzdünk, hogy a tabella élén kapjunk helyet, illetve hogy indulhassunk az Európa Ligában.
Melletted Bukovszky Anna és Pásztor Bettina tölti be a hálóőr szerepet. Mennyire volt lehetőséged eddig élesben bizonyítani?
– Egyenlően kezelnek minket, kapusokat, tényleg egyáltalán nem tesznek különbséget közöttünk. Minden meccsre ugyanúgy készülünk, aztán a héten nyújtott teljesítményünktől, felkészültségünktől teszik függővé az edzőink, ki kerül a kapuba. Persze az is számít, ki ismeri jobban az ellenfél csapatát, és hogy élesben a helyszínen ki érez rá jobban a játékra.
Az 1-es számú mez a tiéd. Volt beleszólásod?
– Orosházán az 1-es és 12-es, Békéscsabán pedig a 23-as mez volt az enyém. Szerettem volna a Vác csapatánál is olyan számú mezben játszani, amihez van kötődésem, ami korábban már szerencsét hozott. Mivel a 12-es és a 23-as már foglalt volt, nem sok lehetőségem maradt. De végül is nagyon örültem az 1-nek! Közel áll a szívemhez ez a szám, hisz édesapám is ebben védett, amikor még focizott.
Hatalmas védésed volt a hétvégén a Paris 92 ellen. Nagyon kellett, hisz végül 27-26-ra nyertetek. A hetesek előtt hogyan gondolkozol? Tudod előre, mit fogsz lépni, vagy abban a századmásodpercben dől el, amikor elindul feléd a labda?
– Nem, nem tudtam előre, merre és hogyan mozdulok. Amikor felmentem a pályára, megcsináltam a megszokott kis rutinomat, és így teljesen kiürült az agyam. Amikor elindította a lány a mozdulatot, úgy éreztem, ezt kell lépnem. Nem gondoltam semmire.
Az eddigi eredményeitek a csoportban egy győzelem és két vereség. Milyennek érzed a csapatod teljesítményét?
– Úgy gondolom, a mi csoportunk az egyik legerősebb az egész Európa Ligában. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Nekünk a magyar bajnokság a legfontosabb. Kisebb célkitűzésekkel indultunk neki az Európa Ligának, ettől függetlenül azonban szeretnénk a teljesítményünkkel pozitív meglepetéseket okozni.
Február 4-én a csoportkör 4. fordulójában szintén a Paris 92-vel játszotok. Ezúttal idegenben kell hoznotok azt a teljesítményt, amit múlt hétvégén itthon produkáltatok. Mit nyújt neked a hazai pálya?
– Mindenképpen pluszt ad, nemcsak nekem, sokunknak. Ha valakinek van például valamilyen rituáléja, azt meccs előtt el tudja „intézni”. A csarnokunk viszonylag kicsi, épp ezért nagyon jó az atmoszférája, általában betöltik a szurkolóink. Hihetetlen jó a csapat szurkolótábora. Minden egyes alkalommal olyan hangulatot teremtenek, mintha plusz egy fővel játszanánk.
Kétéves szerződést írtál alá a Vácnál. Mik a terveid a jövőre nézve?
– Nincsenek terveim. Most azzal foglalkozom, hogy minél többet játsszak, minél jobban fejlődjenek, és hogy amennyire lehet, segítsem a csapatot. Jól érzem itt magam, ezt kijelenthetem, de hogy mi lesz másfél év múlva, azt nem tudom, az még a jövő zenéje.
Mi a legnagyobb vágyad a kézilabda terén?
– Korábban, mint minden kézilabdázó kisgyereknek, nekem is az volt a vágyam, hogy a válogatott tagja legyek, és hogy a Bajnokok Ligájában szerepeljek. Ezek az álmok megmaradtak, csak azzal a kisebb célkitűzéssel toldottam meg őket, hogy szeretnék minél tovább a kézilabdával foglalkozni úgy, hogy közben igazán, szívből élvezem a játékot.
Nehéz összeegyeztetni a tanulást a munkával? Hisz mindemellett egyetemre is jársz.
– Igen, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem edzői szakán tanulok levelező tagozaton. A kettő összeegyeztetéséhez komoly logisztikára és még több áldozathozatalra van szükség, de szerencsére a tanáraim nagyon segítőkészek. Kitartok, és viszem a sulit a legjobb tudásom szerint. Számomra fontos, hogy a kézilabda mellett más is legyen az életemben.
Mi az, ami még igazán feltölt? Ami kikapcsol, és új erőt ad?
– A kézilabda mellett a kiskutyám, Maggie jelenléte, akit a barátommal együtt fogadtunk örökbe még tavaly. A kedvesem Szegeden tanul, de amikor csak tud, meglátogat, és így kettesben – vagy Maggie-vel együtt hármasban – töltjük a szabadidőnket. Nekem ők adnak új erőt, mellettük mindig feltöltődöm.
Fotók: Csizmadia Fanni gyűjteménye
