Érdekes, hogy alig 15 kilométerre Székkutastól alig tudunk valamit Piroskáról, a németek viszont már több mint ötven éve rajonganak érte. Vagyis nem is csak érte, hanem azért a szerelmi történetért is, amelynek ő a főszereplője. Turisták sokasága érkezett már az egykori Hódmezővásárhely-Kutasipusztára azért, hogy megízleljen egy cseppet abból a miliőből, amelynek száz éve Hugo Hartung is csodálattal adta át magát.
A történetben keveredik a fikció és a valóság. Az Ich denke oft an Piroschka, azaz a Sokat gondolok Piroskára című Hugo Hartung regény Piroskája valójában Katalin, Hugo Hartung pedig Andreas néven jelenik meg a műben. Természetesen az írói szabadság megengedi azt, hogy egy önéletrajzi ihletésű regény ne feleljen meg – minden részletét tekintve – tökéletesen a valóságnak. Főleg akkor, ha harminc év távlatából emlékezik vissza az írója fiatalkori, romantikus kalandjára.
Nézzük, mi a valóság!
Hugo Hartunk német író száz éve, 1922-ben egy hónapot Magyarországon, azon belül Hódmezővásárhely-Kutasipusztán vendégeskedett. Itt ismerkedett meg egy ifjú lánnyal, akinek szépsége és személyisége teljesen levette a lábáról. Bár kapcsolatuk csak a vonzalomig jutott, Hugóban olyan sokáig élt még e kapcsolat emléke, hogy harminckét évvel a kitörölhetetlen események után megírt a Ich denke oft an Piroschka, azaz a Sokat gondolok Piroskára című regényét, amely élete leghíresebb alkotása lett. A II. világháború utáni két évtizedben a Német
Szövetségi Köztársaságban ez volt a legnagyobb példányszámban eladott irodalmi mű. 1954-től 1962-ig majdnem 1,2 millió kötete kelt el. Sőt, a regény akkora siker aratott, hogy a világ számos országában kiadták, és később rádiójáték, tévésorozat és játékfilm is készült belőle. Ez utóbbi olyannyira népszerű, hogy a német adók rendszeresen vetítik a mai napig mint egyfajta kultuszfilmet.
Nézzük, mi a regény szerinti történet!
A regény helyszínei és szereplői valóban léteztek, a cselekmény váza is igaz, viszont több részlet csak a fantázia szüleménye. A történet szerint Andreas, a német cserediák beleszeret az állomásfőnök bájos lányába, Piroskába, de van még egy hölgy, akihez a szíve húzza. Magyarországra utazása során ugyanis megismerkedik egy német lánnyal, Grétával, aki a Balatonnál tölt néhány napot esküvője előtt. Andreas a röpke ismeretség után kénytelen búcsút venni tőle, hisz várják az alföldi pusztán, ahol pedig aztán Piroska dobbantja meg a szívét. A fiú levelet kap Grétától, aki a Balatonra hívja. Piroska erről tudományt szerez, és titokban követi Andreast a magyar tengerhez. A bonyodalmak után végül nem talál rá Andreasra a boldogság egyik hölgy mellett sem. A tóparton Grétával szemben Piroska bizonyul győztesnek, de miután Andreas és Piroska együtt hazautaznak, a lány kerülni kezdi az ifjú társaságát. Így szerelmük plátói marad, csak amikor Piroska megállítja az Andreast hazaszállító vonatot, akkor vall a fiú szerelmet a lánynak. A vallomás után viszont búcsút vesz tőle örökre, és hazautazik Németországba. Igaz, útjaik elválnak, de Andreas sosem tudja kitörölni Piroska emlékét.
Miért fontos mindez Székkutas életében?
Az első tisztázandó információ, hogy az 1920-as évek Hódmezővásárhely-Kutasipusztája a mai kor Székkutasa. Ez az egyetlen szépirodalmi alkotás, amelyben ez a település szerepel. És amint már említettük, nem is akármilyen regényről van szó, hanem egy Európa-szerte híresről. A Hugo Hartung mű nem csak hogy híressé tette a települést, de rokonszenves leírásainak, jellemzéseinek köszönhetően szimpatikussá tette az itt élőket is. A műben ugyanis – saját tapasztalatait megörökítve – a szerző önzetlen, vendégszerető, vigadó, szeretni való népként írja le a pusztaiakat, jó képet festve így nemzetünkről. Sok-sok év eltelt tehát már a mű megszületése óta, de az idő nemhogy fakítaná, inkább tovább erősíti fontosságát. Székkutason azóta megnyílt a Hugo Hartung-emlékszoba, felavatták az író szobrát, és posztumusz díszpolgárnak nyilvánították őt. A vasútállomástól nem messze található egy szélmalom, amit ma már a címszereplő tiszteletére Piroska-féle szélmalomként emlegetnek.
Miért fontos ez még ma is?
Bő tíz éve elindult valami, aminek köszönhetően Székkutas valóságos zarándokhellyé vált a németek számára. Amikor idejöttek, nemcsak a puszta pusztai levegő várt rájuk, sőt, nem is csak egy emlékszoba vagy egy szobor, hanem a sétakocsizás élménye, a cigányzene ritmusa, a csárdás dobogása és marhapörkölt illata is. Az ide érkező németek megismerték a puszta varázsát, annak természeti szépségeit, valamint a magyar zenét és ízeket. A visszhang alapján még élvezték is, amit kaptak. Este pedig a finom hungarikumokkal elvetve a tájat nézve azon gondolkozhattak, hogyan nézhetett egymás szemébe száz éve Andreas és Piroska. Dr. Körmendi János, az orosházi KIFT-92 Utazási Iroda ügyvezetője kérésünkre elmesélte, tizenegy-tizenkét évvel ezelőtt ő maga több német ajkú csoportot is vitt Székkutasra, ahol a szélmalom megtekintése és a Hartung mellszobor megkoszorúzása után megismeretette a turistákkal az alföldi pusztát is. Elmondása szerint a németek nem győzték csodálni az itt nyíló virágok és a táj szépségét. Dr. Körmendi János hozzátette, a Piroska kultusz Németországban még ma is virágzik, épp ezért a tervek szerint idén is szervez majd túrát a Hartung regény, illetve a Hartung hagyaték helyszíneinek érintésével.
Piroska magyar nyelven
Az Ich denke oft an Piroschka, azaz a Sokat gondolok Piroskára csak 1987-ben jelent meg magyar nyelven, mégpedig magánkiadásban Sipka Sándorné Serfőző Rózsa fordításában. Tóth Imre Székkutas egykori református lelkésze hatalmas információmennyiséget gyűjtött össze a témával kapcsolatban, sok éven át kutatta és rendszerezte a Piroska kultusz szereplőit. Berta János Hugo Hartung nyomában című könyve új fénnyel világította meg a regény helyszínét, bár nálunk a történetnek sosem lett akkora sikere, mint Németországban.
Piroska sok-sok évvel a regény után
1965-ben családtagok társaságában találkozott újra Piroska, azaz Katalin és Hugo. A Budapesten folyt beszélgetés után nem látták egymást többé, de Hartung két évvel később megírta a Nem gondolok többé Piroskára című regényét. Az író 1972-ben, Draskovics Pálné Késői Katalin pedig 2003-ban távozott az élők sorából. Emlékük még ma is él, hisz történetük olyan örökkön örökké virágzó, soha meg nem unható érzelmet ír le, mint az első elsöpörhetetlen, kitörölhetetlen szerelem. Talán érdemes nekünk, a regény helyszínétől tizenöt kilométerre élőknek is felfedeznünk ezt a nem mindennapi, kultikussá vált történetet.
Kiemelt kép: Német turisták Székkutason (Forrás: www.facebook.com/Hodmezovasarhelykutasipuszta)
