A szeptemberi jeles napok közül talán legkiemelkedőbb Szent Mihály napja. Számtalan szokás, népi bölcsesség kapcsolódik hozzá, amellett neves időjós nap is.
E napot, melyről a régi naptárokban a hónap is a nevét kapta (szeptember – Szent Mihály hava) a gazdasági év fordulójaként tartották számon az állattartók, és a Szent György-napkor legelőre kihajtott állatokat ilyenkor hajtották vissza. A pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja volt. A Hortobágy környéki juhászokat Mihály-naptól Mihály-napig fogadták fel, így ez a nap volt számukra a legnagyobb ünnep, ilyenkor mulatságokat, bálokat rendeztek. A cselédfogadás ideje is Szent Mihály volt.
Szent Mihály napja régen gyakran vásárnap is volt, a pásztorok ilyenkor egészítették ki felszerelésüket. A nap nem csak az állatok behajtásáról, a számadásról szólt, egy sor népi hiedelem is kötődik hozzá, például női munkatilalom is: Aki ilyenkor mos, kisebesedik a keze, aki pedig mángorol, annak egész évben dörögni fog a háza felett az ég.
A néphit szerint szeptember 29. után már nem nő a fű, mondják is: „Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehetne kihúzni a füvet.”
Számos időjósló hiedelem ismert a pásztorok körében. Például állatok viselkedéséből jósoltak az elkövetkező időszak időjárására. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét. Vagy: „Szent Mihálykor keleti szél, igen komoly telet ígér”. Úgy tartották, ha a fecskék még nem mentek el Szent Mihályig, akkor hosszú őszre lehet számítani. Kemény télre jósoltak, ha Mihály napján dörög az ég.
Hagyományosan Szent Mihály-nap után kezdték a kukoricát törni és elkezdődött a „kisfarsang”, a lakodalmak őszi időszaka, mely Katalin napig tartott.
Hogy ki, mit hisz, vagy gondol a fentiekről, az mindenkinek tiszteletre méltó magánügye. A Mihály nevű ismerőseiknek, rokonaiknak, szomszédaiknak minden esetre ne felejtsenek el boldog névnapot kívánni.
