Tizenhat év után találkozott újra édesanyjával Huszárikné Erzsébet, miután ötévesen örökbe adta. Egy ideig tartották a kapcsolatot vér szerinti családjával, de később ismét távol kerültek egymástól. A jelenleg 74 éves dédmama azonban nem adta fel és úgy, döntött megtalálja édesanyját és testvéreit.
Erzsébet 1947-ben született, azonban a második világháború utáni időszak mindenkit megviselt. Édesanyja egyedül nevelte őt és három testvérét. Orosházán éltek, nehéz körülmények között egy albérletben. Erzsike anyja a tangazdaságban dolgozott, egy tehenészetben. Itt ismerkedett meg azzal a férfivel, akinek később örökbe adta lányát.
– Mivel nem lehetett saját gyermekük és látták, hogy milyen nehéz a családunknak, felvetődött a kérdés, hogy örökbe fogadják az egyikünket. Állítólag beteges kisgyerek voltam és az orvos azt mondta, ha nem kerülök jobb körülmények közé nem élem meg a tizennyolcadik életévemet. Így öt és fél éves koromban édesanyám úgy döntött, hogy örökbe ad – idézte fel Erzsébet.
Erzsi nevelőszülei egy tanyán éltek és igyekeztek mindent megadni a kislánynak. Sok kecsketejet ivott, amitől megerősödött, valamint orvoshoz is elvitték, aki csukamájolajat és egyéb akkori vitaminokat javasolt a kislánynak. Családja eleinte sokszor meglátogatta őt, azonban ez az élmény mindig felkavarta az öt éves kislány lelkét. Erzsi úgy emlékszik, nevelőszülei megkérték a családot, hogy ne látogassák többet, amelyet megkönnyített, hogy édesanyja és testvérei Érdre költöztek.
– A tanyáról nem sokkal később beköltöztünk Orosházára. Itt kezdtem el az iskolát. Miután elvégeztem a nyolc általánost elhatároztam, hogy megkeresem a családomat. A nevelőszüleimnek nem mertem elmondani, mert attól féltem, hogy megtiltják – emlékezett vissza Erzsébet – Tudtam édesanyám leánykori nevét, valamint a bátyámét is. Levelet írtam az érdi rendőrségnek, hogy tudnak-e segíteni a megkeresésükben – tette hozzá.
Erzsébet akkoriban az orosházi kórházban dolgozott. Leveleket kézbesített az intézményen belül. A rendőrségnek is a kórház címét adta meg, és egy nap értesítést kapott, hogy megtalálták a bátyát. Az akkor tizenöt éves lány levelet írt neki, azonban választ körülbelül egy évig nem kapott. Amikor már mint kis nővér dolgozott a belgyógyászaton, ekkor érkezett hozzá egy férfi.
– A portás szólt, hogy várnak rám, majd egy fiatalember sétált felém. Megkérdezte én írtam-e a levelet, és azt mondta a bátyám külföldön van és őt küldte hozzá. Azonban én késésben voltam a munkából, így csak annyit mondtam neki, hogy várom a testvérem válaszát a levélre és indulni akartam. Ezután közölte velem, hogy ő a bátyám. Akkor már tíz éve nem láttuk egymást – mondta Erzsébet.
Akkor még nem tudtak hosszabban beszélni, de valamivel később találkozott két testvérével. Erzsébet még ekkor is tartott nevelőszüleitől, ezért testvérei azt hazudták, hogy ők keresték fel régen látott hugukat. Ezután minden testvérével helyrejött a kapcsolata, a nevelőszülők is elfogadták a helyzetet, édesanyjával azonban továbbra sem találkozott. Nem sokkal ezután a bátyja esküvőjére voltak hivatalosak a férjével. Vonattal utaztak Érdre, ám amikor leszálltak az állomáson nem tudták, merre induljanak el. Útbaigazítást kértek és nem is akárki segített nekik.
– Elindultunk, azonban akkor már két gyerekünk volt, így nem volt egyszerű. Két címet kaptunk, amelyek egymástól ellenkező irányban voltak, de nem tudtuk pontosan hol. A Papa aztán letette a bőröndöt és nem sokkal később szólt nekem, hogy „Erzsike gyere, ez a néni tudja hol van a Somfa utca”. Odamentem, egymásra néztünk, ekkor találkoztam újra édesanyámmal tizenhat év után – emlékezett vissza Erzsi.
Örömmel fogadták egymást, de azért némi fenntartás is volt bennük a találkozással kapcsolatban. Elmesélte, fura volt újra látni édesanyját, aki nem tudta, hogy megbocsátotta-e neki valaha, amiért örökbe adta őt.
– Kiderült az is, hogy volt még egy testvérünk, akiről nem tudtunk. A világháború szakította el édesanyámtól, aki nem adta fel a keresést, sikerült megtalálni. Huszonhat év után így ismét teljes volt a család. Később nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttünk. Nagyon sokat találkoztunk nővéreméknél nyaranta és ők is gyakran látogattak. Azóta csak ketten maradtunk, de ez a hagyomány tovább él. Nagyon jó érzés, hogy sikerült megtalálnunk egymást és a nevelőszüleim is elfogadták ezt. Az élet, amelyet az összetartó és szeretetreméltó családom adott nekem, annál felemelőbbet el sem tudnék képzelni – mondta Erzsébet.
Erzsike hozzátette, hogy ilyen nagy családja lett annak köszönheti, hogy megfogadta, ha módja lesz rá nem csak egy gyermeke lesz. Férjével 57 évig voltak együtt, és ígéretéhez híven végül hat gyermekük született, akiket szeretetre neveltek. Erzsébet pedig jelenleg boldog mamája tizenöt unokájának és négy dédunokájának.
