Többször számoltunk már be az orosházi Pásztor András tereprallis sikereiről. A kiváló pilóta és két segítőtársa ezúttal a General Tire Trophy versenysorozat szerbiai versenyén állt rajthoz.
Magyarország egyik legkedveltebb terepjárós, GPS pontkereső futamsorozata 2013-ban indult és sikere, népszerűsége azóta is töretlen az ofroaderek között. Ezúttal Szerbia két nemzeti parkjában mérték össze vezetési tudásukat, stratégiai felkészültségüket és tájékozódó képességüket a csapatok.
A Körös Autó csapata a múlt heti megmérettetésen három fős volt. Pásztor András mellett Kátai Zoltán és Benkő Antal alkotta a csapatot, mely negyven ellenféllel mérte össze tudását az öt versenynapon.
– Ezekben a nemzeti parkokban nem igen engedik meg az autós forgalmat, ami azt is jelenti, hogy az utak járatlanok, sok esetben nincsenek is meg már. A térképen ott van, de még a műholdas felvételen sem látszik, hogy az út beszakadt, vagy elöntötte a hegyről lezúduló sár és szikla. Nekünk is kellett egy elmosott híd miatt alternatív utat keresni. A sekélyebb folyókon át tudunk kelni az autóval, kb. 1 méteres mélységig, de itt a sodrásra kell vigyázni. Ha a küszöbnél magasabban van a víz, a kaszninak támaszkodva könnyen felboríthatja az autót. A Planina és a Golija nemzeti parkokban mentünk. Az első két versenynap az egyik, egynapos összekötő után pedig két napig a másik úttalan útjain voltunk. Szerbia legmagasabb csúcsára is sikerült feljutnunk. A legnagyobb nehézséget az utak feltérképezetlensége és a rengeteg szikla jelentette. Nem is élte túl minden autó a megpróbáltatásokat. Volt olyan, hogy egy szikla kihasította az egyik kocsi olajteknőjét. Ezt az autót két másik hozta le a hegyről, olyan formán, hogy az egyik elől húzta, a másik hátul – szintén vontató kötéllel – fékezte a lejtős szakaszokon. A három pilóta összehangolt munkájával sikerült csak biztonságba juttatni. Mi szerencsére kisebb gondokkal megúsztuk. Egy defektünk volt és egy folyócskán történő átkeléskor szedtünk fel ágakat a mederből, amelyek szétszakították a féltengely gumiharangját. Ezeket szerencsére rövid úton tudtuk orvosolni – meséli Pásztor András.
Az első kétnapos etap után adtak ki a szervezők először részeredményt. Ebből az derült ki, hogy minimális, 50 pontos előnnyel a Körös Autó áll az élen. Mint a pilóta elmondta, ez a tudat jó is, meg rossz is, mert az oké, hogy az élen vannak, de ugyanakkor nagyobb a teher, a stressz is rajtuk.
Maga a verseny az eddigiekhez hasonlóan zajlott. A versenyzők reggel kapták meg az itinereket és a felkeresendő koordinátákat. Ezek közt az ellenőrző pontok között volt tízpontostól a százpontosig minden fajta. Egy órájuk volt a tervezésre, az ellenőrzési pontok „felfűzésére”, a stratégia kidolgozására. A Kalocsáról érkezett Kasi Team csapatával vívtak késhegyre menő csatát.
– Csodás tájakon mentünk, és az idő is remek volt. Nem volt az a nagy meleg, de szerencsére eső sem. Ahol így gond nélkül elmentünk, esőben meg sem tudtuk volna próbálni. Most nem a megszokott autónkkal voltunk. Egy öreg Toyota Hiluxal mentünk, amelyet a Bamako Rallyra készítettünk fel. Az elmaradt, így nem használtuk. 570000 kilométer van benne. Csak a futóművet erősítettük meg és a vízi átkelésre tettük alkalmassá. Sok lóerő már nincs benne, amikor meglátott egy jobb emelkedőt már visszább húzta az orrát, kapcsolni is kellett a felezőt, de amúgy semmi komoly baj nem volt vele. Ha októberben mégis megrendezik a Bamakót, akkor valószínűleg az lesz az utolsó versenye. Volt persze mentő felszerelés, gyors defektjavító, meg motoros fűrész az útra dőlt fák ellen és pár tartalék alkatrész – teszi hozzá a pilóta.
Végül a Körös Autó csapata 7010 pontot szorgoskodott össze és a lehető legkisebb különbséggel, tíz ponttal előzte meg a rivális Kasi Team csapatát és végzett az első helyen.
– A vége felé már nem is gondoltuk, hogy meg lesz. Abban voltunk, hogy egy dobogós hely azért kinéz. Annál nagyobb volt az öröm, mikor többszöri átszámolás után is az jött ki, hogy mi nyertünk. Ennél kisebb különbség már nincs is, szóval minden jó, ha a vége jó – összegezte Pásztor András.
