A városalapítás évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen az Orosháza Közszolgálatáért Díjat a Táncsics Mihály Gimnázium pedagógusa, Fodor Éva vehette át.
Fodor Éva 1995-ben lett a Táncsics Mihály Gimnázium tanára. A magyar-német szakos középiskolai tanár a sokrétűség és az életfogytig tanulás egyik mintaképe, a szakvizsgázott pedagógus, mesterpedagógus, szaktanácsadó, érettségi elnöki vizsgáztató, munkaközösség-vezető a napi feladatok mellett aktívan részt vesz az iskolai tehetséggondozásban és a Táncsics kulturális életének felpezsdítésében is. Sőt, akkor sem rest, ha a gimnázium falain kívül van szükség az irodalom népszerűsítésére, a kultúra továbbítására. Fodor Évával beszélgetünk.
Az egykori alma materedben tanítasz már 27 éve. Hogyan emlékszel vissza a kezdő pedagógusi évekre?
– Egyből beledobtak a mély vízbe, már az első tanévben osztályfőnök lettem. Ezt követően még 3 osztályt kísérhettem el ezzel a feladatkörrel az érettségire. A tanári feladataim teljesítése mellett igyekeztem állandóan fejlődni, tanulni, mivel eredetileg orosz szakos is vagyok, ennek tanítása azonban erősen visszaszorult (nem is tanítottam soha), megszereztem a német szakos középiskolai tanári diplomát. A gyermekeim születését követően visszakerülve a dolgos hétköznapokba, szívesen beültem újra a felsőoktatás padjaiba és szakvizsgázott pedagógus végzettségem is lett, és az érettségi elnöki képzésen is részt vettem, s megszereztem az ehhez a feladatkörhöz szükséges tanúsítványt. S hogy mennyire igaz rám az élethosszig tartó tanulás komolyan vétele, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy szaktanácsadói képesítésem is lett az utóbbi 5 éven belül, a tanítás mellett ezt a tevékenységet is aktívan gyakorlom.
Te nem vagy az a langyos vízben evickélő típus, és ezt nemcsak amiatt mondom, mert folyamatosan képezed magad, hanem azért is, mert a diákjaidat is szereted kihívások elé állítani.
– Ez igaz, nagyon lelkesen vettem részt mindig a tehetséggondozásban. Ez egyrészt a versenyeztetésre vonatkozik, szívügyemnek tekintem anyanyelvünk ápolását. A Szép magyar beszéd, valamint az Édes anyanyelvünk versenyekre sok orosházi táncsicsistát készítettem fel, az ekkor megszerzett tudásukat sokan alkalmazzák a mai napig hivatásszerűen, vagy „csak” hobbiból. A másik fontos tehetséggondozó munkám pedig Orosháza város ünnepségeire való műsorkészítés. Ez egy igen összetett munka, több esetben kollégáimmal csapatban írtuk a forgatókönyvet, válogattuk ki tehetséges tanulóinkat, s gyakoroltuk velük az előadást.
Mindez azt tükrözi, hogy a tanári pálya egyáltalán nem unalmas.
– Nem, nem az. Nagyon hálás vagyok a sorsomnak, hogy ezt a hivatást választottam annak idején, bár ezt a gondolatomat – szerintem- egy mai pályaválasztás előtt álló fiatal nem érti, mert csak azokat a nehézségeket látják, amikkel a tanáraiknak nap mint nap meg kell küzdeniük. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy az egykori alma materemben dolgozhatok, s hogy olyan tehetséges diákokat kaptam folyamatosan, akik velem hasonlóan gondolkodva, tanácsaimat megfogadva, de azért mégis önállóan készültek minden megmérettetésre, ami a gimnáziumi évek alatt adódott.
Mit jelent számodra ez a díj? Ösztönöz még jobbra, többre?
– Az Orosháza Város Közszolgálatáért Díj rendkívül megtisztelő, amikor az erről szóló értesítést megkaptam, nagyon meglepődtem, percekbe telt, mire elhittem, hogy ez nekem szól. Természetesen nagyon jólesik az elismerés, nagyon hálás vagyok azért, hogy Orosháza városa számára is fontosak azok az értékek, amiket igyekszem a munkámmal képviselni, s megerősítést kaptam arra vonatkozólag, hogy érdemes folytatni még akkor is, ha időnként csapkodnak a hullámok a fejünk fölött.
